Varrodában edz és határt véd a magyar olimpiai csapat mesehőse

Egykor fohászkodtak az európai népek, hogy csak a magyarok nyilaitól mentse meg őket az Isten, mégis huszonöt évet kellett várni arra, hogy újra legyen magyar íjász az olimpián. Balogh Mátyás húsz-huszonöt varrógép mellett edzett, és kölcsönvesszőkkel lőtte meg a tokiói kvótát. Meseszerű történet.

2021. 07. 18. 8:15
Balogh Mátyás íjász
20210709 MN Budapest Balogh Mátyás íjász olimpikon Magyar Nemzet fotó:Mirkó István Fotó: Mirkó István Forrás: Magyar Nemzet
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A fejünk felett óriási gépek zúgnak el, a hangjuktól egymás szavát is nehezebben halljuk. Ferihegy-vasútállomás közelében, a fel- és leszálló repülők árnyékában figyeljük, ahogy Balogh Mátyás kihúzza az ideget és kitartja az íjat. Aztán egy váratlan pillanatban huss, a vessző kilő és egy szemrebbenés alatt a hetven méterre felállított tábla közepébe csapódik.

Találkozásunkkor még a 18. kerületi Vilmos Endre Sportcentrum parkolója mellett kijelölt íjászpályán gyakorol Balogh Mátyás a Malév SC tagjaként, de július 23-án ugyanezt a mozdulatsort már Tokióban kell végrehajtania, nagyjából százszor a rangsoroló versenyben. 1996 óta ő lesz az első magyar íjász, aki olimpián szerepel.

Balogh Mátyás nem céltalanul utazott az olimpiára Fotó: Mirkó István

A 21 éves sportoló még nem is élt, amikor legutóbb Atlantában Kovács Judit a 45., Kiss Tímea pedig az 51. helyen végzett. Talán ez érzékelteti a leginkább, hogy milyen sokat jelent a magyar íjászatnak, hogy kijutott Tokióba.

Egymillió forint az íj, két-háromszázezer a nyilak

Az olimpiára már két íjat visz magával, épp ezeket „versenyezteti” az edzésen, hogy melyik passzol jobban a stílusához. – Eddig egy íjjal lőttem, de a nemzetközi élvonalban teljesen általános, hogy két felszerelésük van az íjászoknak, hiszen bármikor, bármi történhet, ami miatt cserélni kell – magyarázza Balogh Mátyás.

Eddig lehetősége sem lett volna rá, hogy két íjat használjon, hiszen jobb híján saját forrásból fedezte a felszerelése költségeit, és egy ilyen íj ára egymillió forint körül mozog, hozzá a vesszők pedig további két-háromszázezres költséget jelentenek.

Az sem véletlen, hogy az olimpiai kvalifikációs versenyen nem a saját vesszőit használta, hanem négy-ötéves kölcsönvesszőket, miközben a külföldi riválisok negyedévente leselejtezik a legtöbb darabot. Mégis megszerezte a Párizsban utoljára kiosztott hét kvóta egyikét júniusban, pályafutása mindössze negyedik felnőtt nemzetközi versenyén. Az ötödik az olimpia lesz.

Balogh Mátyás az olimpiai kvalifikáció párizsi negyeddöntőjében:

– Annyira az utolsó pillanatban lett meg a kvóta, hogy még nem is gondolkodtam, mi változhat a sportágban ezzel – árulta el. – Majd ha hazajöttünk az olimpiáról, lenyugodtunk, utána tudunk arról beszélni, mi kell ahhoz, hogy minél több magyar íjász eljusson a nemzetközi versenyekre és tovább tudjunk fejlődni.

Télen sokszor nem engedik be a tornatermekbe edzeni

Vannak sportágak, amelyekben aranyakban vagy legalább érmekben mérjük a sikert, és van az íjászat, amelyben a körülményeket figyelembe véve már a kijutás meseszerű. A mesehős, Balogh Mátyás a téli időszakban rendszeresen egy varrodában edz, valamint a Malév SC tornatermében, mert máshova nem szívesen engedik be őket, félnek, hogy szétlövik a berendezést.

– Nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy varrodából jutottak ki az olimpiára – jegyzi meg viccesen.

Ebben persze valójában semmi poén nincsen, húsz-huszonöt ipari varrógép mellett gyakorolt, s ezt is csak az edzője jóvoltából tehette meg.

Wenger Attila, aki három éve foglalkozik Baloghgal, ebben a varrodában dolgozik. Az íjászatot, ahogy ő fogalmaz, „szerelemből csinálja” Mátyás mellett. – Ha siránkoznánk, nem jutnánk előrébb – fogalmaz. – A magyar ember ügyes, ott és úgy oldja meg a feladatokat, ahogy a legjobban tudja.

Télen elsősorban technikáznak, kisebb távról, kisebb célra lőnek, és egy-egy finom mozdulatot gyakorolnak, hogy az izommemória jól rögzítse azokat. Erre a célra a varroda is megfelelt, idén ugyanakkor már kaptak lehetőséget arra is, hogy hetven métert lőjenek a Budapesti Honvéd Sportegyesület futófolyosóján.

Meg is lett az eredménye, hiszen a márciustól kezdődő első felnőttidényében Balogh egyből jó eredményeket ért el, s végül összejött a kvóta is.

Hivatásos katonasportoló, aki védi a határokat

Az edzéslehetőséget a Magyar Honvédségnek köszönhetően kapta, ugyanis Balogh Mátyás főállású katonasportoló. Ez azt jelenti, hogy részt vett az alapkiképzésen, szükség esetén küldetésre is vezényelhetik, de a fő feladata az, hogy sportoljon, képviselje hazánkat és a Honvédséget a különböző versenyeken. Ezúttal az olimpián.

– Láttam el közterületi járőrözési feladatot a harmadik kerületben, és két részletben öt hetet szolgáltam a déli határszélen is – árulja el Mátyás. – A katonaság jóvoltából azzal foglalkozhatom, amit a legjobban szeretek. Már nem az van, hogy az életem mellett íjászkodom, hanem az íjászat lehet az életem.

Balogh Mátyás ördöglakattal nyerte az első íját

Miért pont ez a sportág ragadta meg? Gyerekként focizott és karatézott is, de az íjászat első látásra szerelem volt. – Nyolcéves voltam, amikor a családdal Szombathelyen, a Savaria Történelmi Karneválon jártunk, és ott láttam Kassai Lajos lovasíjász bemutatóját – mesél a kezdetekről.

– Később a kirakodóvásárban apával megálltunk egy ördöglakatosnál. Apa azt mondta, ha ki tudok nyitni egy ördöglakatot, kérhetek valamit ajándékba.

Kinyitottam és kaptam egy történelmi íjat.

Hazaérve a közeli erdőben gyakorolt, majd bekerült az íjászközösségbe, és 2012-ben tagja lett az úgynevezett „Dream Teamnek”. A Magyar Íjászszövetség összeterelt 35-40 tehetséges gyereket, akikkel azzal a céllal kezdtek el foglalkozni, hogy a 2020-as olimpián legyen újra magyar íjász.

– Egyedül maradtam abból a csapatból, a többiek mind lemorzsolódtak iskola, munka, motivációhiány, pénz vagy hasonló okokból. Ha néhányan lőnek is még, már csak hobbiból – árulja el Mátyás, aki szerint rengeteg lemondás és kitartás kellett ahhoz, hogy eljusson a tokiói olimpiára.

Lövésenként húszkilónyi húzóerőt kell kifejteni

Konkrét célkitűzése nincsen a versenyre, de azért megjegyzi, hogy a 64 fős mezőnyből szeretne bekerülni a legjobb 32-be, onnantól pedig már bármi megtörténhet. – Egyetlen rossz lövés megváltoztathat mindent, ez a mentális sportok velejárója – erősíti meg, hogy bár nagy állóképesség kell az íjászathoz, amely közben minden egyes lövésnél több mint húszkilónyi húzóerőt kell kifejteni, elsősorban mégis fejben dőlnek el a csaták.

Az önbizalmának jót tett, hogy a párizsi kvótaszerzés után elkezdte befogadni a nemzetközi mezőny. – Olyanok jöttek oda hozzám, akikről nem is gondoltam volna.

Például még a junior-világbajnokságon legyőztem egy spanyol srácot, és utána a spanyolok egy évig nem is köszöntek nekem, most meg gratuláltak.

Az eddigi legjobb magyar íjászeredmény Nagy Béla nevéhez fűződik, aki az 1980-as moszkvai olimpián ötödik lett. – Béla bácsi a példaképem, csaknem nyolcvanéves, de még mindig lejár lőni. Aki ebbe egyszer belekóstol, az nehezen hagyja abba. Szoktunk beszélgetni, ellát tanácsokkal, amelyeket meg is fogadok.

Ebben a pillanatban újabb repülő száll el a fejünk felett, Balogh Mátyás kihúzza az ideget, a táblára irányítja a vesszőt, de már Tokióra céloz.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.