85 olyan fajt azonosítottak a kutatók az őserdőben növő fák közül, amelyek anatómiai sajátságai arra utalnak, hogy emberek ültethették, gondozhatták, esetleg nemesíthették őket. Ilyen sajátosság lehet például a rokonainál nagyobb, könnyebben hozzáférhető és az ember számára könnyebben emészthető gyümölcs. Persze e „kultúrfajok” nem annyira függnek az embertől, mint a búza vagy a kukorica, amelyek nélkülünk nem mennének sokra. E fák vadon is nőnek, de a hipotézis szerint az ember segítsége nélkül nem váltak volna ilyen tömegessé.
1091 különböző színhelyen vizsgálták meg az őserdő fajösszetételét, és úgy találták, hogy a vélhetően háziasított 85 fafajból 20 minősült hiperdominánsnak. Ám ez még nem bizonyítja, hogy elterjedésüket valóban az ember mezőgazdasági tevékenysége okozta. Ennek kiderítésére
3348 amazóniai régészeti lelőhely (sziklarajzok, földből épített halmok) környezetének fajösszetételét is összesítették, és ezeket az adatokat összevetették olyan helyszínek növényeivel, ahol nincs nyoma az embernek. Az eredmények szerint az egykoron emberlakta helyeken a háziasított fajok (például a brazil dió) sokkal tömegesebbek, mint másutt.
61 százalékát alkotják Bolívia egyes részein a háziasított fafajok az őserdő összes fájának. Az persze nem meglepő, hogy a jelenleg is lakott emberi települések környezetében több az ember által használt fafaj, csakhogy ez rengeteg olyan lelőhelyre is igaz, ahol már több száz éve nem él senki. Magyarul, a mindenféle gépesítést nélkülöző emberi tevékenység már évszázadokkal ezelőtt is maradandó hatást gyakorolt az erdő ökoszisztémájára. Képzelhetjük, mit okozhatunk akkor mi a XXI. században!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!