A klímaváltozás káros következményei közül eddig egyvalamitől nem kellett félni: hogy a szibériai, alaszkai és kanadai állandóan fagyos talajban (a permafrosztban) évezredek óta raktározott higany, amely nem mellesleg nagyobb tömegű, mint a föld összes egyéb higanykészlete, egyszer csak a felszínre kerül. De most már ettől is félni kell. Az amerikai geológiai kutatóközpont (US Geological Survey – UGS) szakemberei szerint irdatlan mennyiségű higany várakozik a fagyott talajban a legutóbbi jégkorszak óta, hogy felmelegedjen a világ, és újra a felszínre kerülhessen, írja a Science Alert. Mondani sem kell, hogy ez mekkora katasztrófát okozhatna. A higany az egyik legmérgezőbb nehézfém: folyékony állapotban bőrön át vagy a gőzét belélegezve azonnal súlyos mérgezést okozhat. Ha felolvad a talaj, a higany pedig bekerül a talajvízbe, egész életközösségeket ölhet meg.
793 ezer tonna higany lehet az északi félteke állandóan fagyott talajába zárva az utolsó jégkorszak óta, állítja a Paul Schuster vezette UGS-kutatócsoport a Geophysical Research Letters szakfolyóiratban publikált tanulmányban.
9 éven át kutatták az alaszkai talaj higanytartalmát. Annak érdekben, hogy minél átfogóbb képet kaphassanak az északi sarkkörhöz közeli területek veszélyeztetettségéről, számos különféle talajtípust szondáztak.
13 helyszínen végeztek mélyfúrásokat, hogy a talajmintából megállapítsák a higany koncentrációját. A higany természetes módon körforgást végez a természetben. A kőzetekből elpárolgó higany bekerül a légkörbe, majd az esők által visszajut a felszíni vizekbe és a talajba. Itt a baktériumok a szervetlen higanyvegyületeket szervessé alakítják. E vegyületek egy része leülepszik, és hosszú időre a talaj, illetve a tavak, tengerek medrének mélyebb rétegeiben raktározódik, más részük viszont bekerül a vízi táplálkozási hálózatba, és akár a kifogott halak közvetítésével megehetjük mi is. Az elraktározott higany aztán egyszer csak újra kipárolog a talajból, és a ciklus újrakezdődik.
4926 egyéb helyszínen mérték már meg korábban más geológusok az északi tájak talajának higanytartalmát, az eredmények pedig egybevágnak a mostani alaszkai mérésekkel. Ez pedig nem jó, mert arról árulkodik, hogy globális problémával nézünk szembe.