Gyergyóiként, a népzene és a tánc szeretetében felnőve, mindig kisebbrendűségi érzés fogott el, hogy akár a budapesti táncházakban, akár máshol, miért nincs bármi, ami Gyergyóhoz köthető, miközben minden régió büszkélkedhet ma már valamivel. Mindig tudtam, hogy a válasz nem az, hogy Gyergyóban nincs zenei érték, csupán nem gyűjtöttek a vidéken. Pontosabban gyűjtöttek, csak az archívumok legmélyén pihent mindeddig. Bartók Béla 1907-ben fonográfra vette fel idős gyergyói személyek hangját, továbbá 1910-ben és 1911-ben is volt gyűjtés.
Minderre Berecz András bukkant rá és 2011-ben meg is jelentette CD-n. A népdalénekes a dalokban a régi magyar, mára már elfelejtett népdalréteget vélte felfedezni. Elmondása szerint, azt találta meg Gyergyóban, amit mindig is keresett. Laikusként valóban, az album végighallgatása után Bartók Béla és Kodály Zoltán legszebb dallamait vélem felfedezni.
Berecz András 2011 januárjában Gyergyóban gyűjtött adatközlőktől dalokat, anekdotákat, amelyek szintén kiegészítő elemei a kiadványnak. A szülőfalumban, Gyergyóremetén, olyan személyeket kutattunk fel, akik egy valóban különleges tudás birtokában vannak. Nemhogy a falu határán túl, de sokszor még a szomszédok sincsenek tisztában kik is a kerítésen túl.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!