69 évvel ezelőtt, 1943. január 12-én indítottak offenzívát a 2. Magyar Hadsereg ellen a szovjetek. Piros betűs ünnep ez a dátum annak a néhány, még élő veteránnak, akik megjárták a Dont. A hősök fogynak, de az emlékezők sorai, bízom benne, nincsenek kevesebben. Az utókornak tisztelnie kell őket.
Gyurka bácsi bátor ember, kétségtelen, katonaember. Az alatta szolgáló honvédeket is bátorságra tanította, mint mondta, már a háború elején az volt a cél, hogy eggyel vagy kettővel előbb tüzeljen, mint az ellenség. Páncélos volt, az első sorokban harcolt a Don-menti csatákban. Úgy gondolom, egy ilyen hős minden szava kincs, számomra mindenképpen. Tudom, hogy még sokan így vannak ezzel. Sokan hallottak hasonló történeteket édesapjuktól, nagyapjuktól.
A történeteket megőrizzük, elraktározzuk, de, hogy ezek a gondolatok megmaradjanak, még többet kell tennünk. Az idő ellenünk dolgozik, egyre kevesebben élnek már a hősök közül, ezért fontos, hogy a történeteket megörökítsük, papíron, mp3-ban, vagy filmfelvételen.
Mindezt az MNO is fontosnak tartotta, ezért is látogattuk meg Káplán Gyurka bácsit, a nyugállományú alezredes veteránt.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség