A jugoszláv partizánok magyarság ellen elkövetett népirtása XX. századi történelmünk egyik legnagyobb tragédiája. A jugoszláv partizánok közellenségként tekintettek a horvát, német és a magyar lakosságra. Közel 40 ezer magyar esett áldozatul Tito katonáinak, ahogy a ferences szerzetes írta naplójában, maga a magyarság volt a bűn. Mihály atya fiatal szerzetesként ott volt a több száz fős menetelő csoportok egyikében. Rendtársaival éjjelente a kazamatákban gyóntatta a magyarokat, akik közül sokan már nem élhették meg a hajnalt. A fiatal szerzetes lénye a föld alatti tereket ugyanúgy megtöltötte hittel, ahogy rubinmiséjén vasárnap, a Margit körúti ferences templomot. 70 évvel ezelőtt, 1942. június 21-én, Gyöngyösön szentelték pappá, ami után nem sokkal a visszacsatolt Újvidékre került.
Mindenütt Isten kezében
A 94 esztendős atya szerint az 1942 januári – magyar katonák által elkövetett – tragikus események, az újvidéki hideg napok miatt sokan tartottak a szerbek bosszújától. 1944 október elején az utolsó honvéd is elhagyta a települést. Mihály atyáékban azonban fel sem merült a menekülés ötlete. „Itt volt a templomunk, ide helyeztek minket, aki akart, még idejében elmehetett. Minek és hová mentem volna? Mindenütt Isten kezében vagyok! – mondta Mihály atya. – Ezekben az októberi napokban zsúfolásig megtelt a templom, hívek ezrei számítottak a papok jelenlétére. Azt hiszem, ezt nem lehet másnak mondani, mint az Isten kegyelmi működésének” – vélekedik a szerzetes. „Tito partizánjai október 23-án értek Újvidékre, a ferences első emléke a riasztás volt: jönnek a szerbek és készüljünk föl. Hát, hogy lehetett volna felkészülni? Egyszerűen körülállták a házakat, majd értesítettek bennünket, hogy háború lévén, mi is fogságba kerültünk, mint magyar ferences szerzetesek” – emlékezett Kamarás Mihály.
Sic debuit esse – így kell ennek történnie
A partizánok kegyetlenkedései a nőket is utolérték, a lakosokat az utcára terelték, s már az első nap megkezdődött a férfi lakosság összegyűjtése. A fiatal pap a fogság gyilkos napjaiban naplót vezetett, október 29-én talán az egyik legmegrázóbb történetet jegyezte le a kis füzetbe: