Erdély polihisztora megelőzte korát

A XIX. századi legendás, magyar kötődésű expedíciók idejében egy székely polihisztor a nagyvilág helyett a "bérces kishazát" választotta.

Sass Flórát Afrikába, Kepes Gyulát az Északi-sarkra, Orbán Balázst pedig haza szólította a sors. A szabadságharc eszméivel azonosult székely fiatal a bukás után emigrációba kényszerült. Az 1850-es évek első felében, az angliai Jersey szigetén, a szintén száműzött Victor Hugo környezetében  ismerkedhetett meg közelebbről a XIX. század nagy találmányával, a „fénnyel írás” mágiájával.

– Kossuth Lajos ajánlásával érkezik meg Victor Hugo mellé. Ott, abban a környezetben a fényképezés, a fényképpel való foglalkozás hétköznapi, természetes tevékenység. Életre szóló jó barátjával, Teleki Sándor gróffal, a Petőfit vendégül látó koltói gróffal lakik együtt ebben az időben. Telekiről tudjuk, hogy maga is fényképezett, valószínűleg Orbán Balázs is, bár erre egyértelmű levélbeli utalás nincsen – meséli Lengyel Beatrix. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának főosztályvezetője szerint Orbán Balázs nem úgy tekint a fényképre, mint olyan eszközre, ami léleklopó, s ami az ördög kelepcéje. Nem fél a fényképtől, megmarad benne ez a tudás, hogy ezt a médiumot használni lehet:

A fényképészet mellett a kalandos angliai idő alatt ismerkedik meg azzal a törekvéssel is, mely az ismeretlen kultúrák dokumentálására, fotografálására törekszik. Az ifjú székely többször kutatott a British Múzeumban, de a vidék Angliáját is megismerhette. Reményi Ede hegedűművész kísérőjeként ugyanis bejárta a szigetország nagy részét.

– Ő nagyon széles látókörrel tér haza, és rájön arra, hogy a szűkebb hazája, Erdély, és azon belül Székelyföld ugyanúgy feltáratlan a nagyvilág számára, mint mondjuk a Távol-Kelet vagy Arábia. Lengyel Beatrix úgy gondolja, ez a vágy ösztönözte őt a kincskeresésre, hogy a „bérces kis hazát”, Erdélyt megismertesse a világgal.

Az első felvételek Erdélyről

„Nagy szolgálatot tehetne a hazai fényképészet a hazai történelemnek, úgy, ha minden olyan régiségeket, várakat, ó kastélyokat, templomromokat, barlangokat stb., amíg még fenn vannak, de csak egy évtized múlva is eltűnhetnek, fényképészetileg levenne és a jövő kornak hátrahagyná” – írta Veress Ferenc kolozsvári fényképész, a fotográfia hőskorának kiemelkedő egyénisége 1862-ben. Az emigrációból hazatérő Orbán Balázs szemléletének köszönhetjük az első erdélyi fényképeket, amelyekből kiállítást rendezett a Magyar Nemzeti Múzeum.

Erdély után irány az Északi-sark

Hírhedt kalandorok, vakmerő utazók s a legkritikusabb szituációkban is helytálló felfedezők – a magyar történelem gazdag az ilyen és ehhez hasonló karakterekben. Sajnos csak kevesen ismerik Sass Flóra vagy éppen Kepes Gyula munkásságát. Pedig ezek az emberek világra szóló teljesítményt hajtottak végre az 1800-as évek második felében. A SZEMbeszéd a következő posztjaiban az Északi-sarkvidéktől a Nílus forrásáig kalauzol.