Felvétel, tessék! 1956 egy amatőr filmes szemével

Gánóczy József mindössze 20 éves volt a forradalom idején, de volt olyan bátor, hogy kamerájával bejárta és megélte a forradalom eseményeit.

A stáb egy egyetemistából, egy bicikliből és egy kis kézi kamerából állt. A kabát belső zsebének mélyén lapuló, amerikai, Buddy 8 típusú gépet Józsi bácsi nővére javításra adta oda valamivel a forradalom előtt. Október 24-én már olyannyira működött a masina, hogy azzal a fiatal egyetemista néhány percnyi, páratlan forradalmi mozgóképet rögzített.

A forradalom amatőr filmesei

MIFILM – ötletes név egy amatőr filmes cégének. A név mögött Gánóczy József leleményessége rejlik. Élete első filmje volt az '56-os. Október 23-án este folytatni akarta a beadandó rajzát, de a sors közbeszólt. Napközben a húszesztendős műegyetemista társaival együtt ott volt a tüntetésen. Már úton volt hazafelé, mikor a villamosról meghallotta a rádiónál eldördült lövéseket. A sors mindent átírt, legfőképpen nemzetünk történelmét. Az interjú során megkértem, hogy hunyja le a szemét, és mondja el azt, amit elsőre hall, lát, érez:

A II. világháború végén csupán 9 esztendős volt, de mint elmondta, megedződött az akkori harci cselekmények közepette. Így az utcán nem félt, pedig lett volna mitől. Úgy döntött, azt az egy tekercs filmet akkor is leforgatja. 56 évvel az események után ennek köszönhetően mi is részesei lehetünk forradalmi élményeinek. Leülünk a tévé elé, bepörög a „MIFILM” felirat, és jönnek is a képkockák sorban. Több ez, mint filmhíradó. Hasonlóan a többi amatőr filmeshez, őt nem a munka szólította kamerájával az utcára. Gánóczy József kicsit magyarázkodik, „talán kicsit rövidek a snittjeim”, de hát életében először forgatott. Itt nem a megszerkesztettség a lényeg, hanem hogy bejárta az akkori Budapestet. A kamerájába belemosolygó mentősök vagy a tank tetején játszadozó gyerekek annak a néhány képkockának így válhattak főszereplőivé. A 20 éves fiú eljutott a Köztársaság térre, ahol felvette az MSZMP-székházból kifüstölt ÁVO-sok tetemeit, de rögzítette a Széna téren masírozó lánctalpasokat is. Megrázó pillanat, mikor az ember belegondol, ez az idős mérnökember valóban ott volt, s együtt volt a többiekkel. S talán együtt is gondolkodott, hiszen – ahogy elmondta – hittek abban, hogy megváltozik majd az élet.

Volt mitől félni

– Felhívtak a barátaim, és az egyiküknél össze is gyűltünk. Azt mondták, hogy elhatározták, hogy ők ki fognak menni nyugatra. Arra kértek, csatlakozzak. Erre nemet mondtam. Jött a kérdés: „Miért nem?” Azt válaszoltam, hogy „nem csináltam semmi olyat, amiért engem lecsukhatnának. Nem lőtték szét a lakásunkat, itt vannak az idős szüleim, és mi lenne, ha mindenki, aki becsületes, kimenne nyugatra?” Lehet, hogy ez egy fellengzős dolog, de ezt én akkor így gondoltam – emlékezik vissza az esti beszélgetésre Gánóczy József.

Ahogy az amatőr filmes elmondta, ő akkor bele sem gondolt, hogy a felvételek miatt majd őt (is) előveszik. A megtorlás kegyetlen lett, de neki szerencséje volt. Még a forradalom utolsó napjaiban visszaadta a nővérének a kamerát, aki, védve öccsét, azt állította, hogy elégette a gépet. Pedig nem így történt, a legnagyobb titokban a tető alatt elrejtették a tekercset.

November 4. – Ónos levertség és újrakezdés

– Bekapcsoltam a rádiót, s elhangzott Nagy Imre nyilatkozata. Ónos levertség lett rajtam úrrá – emlékezett vissza az idős Gánóczy. November 4-e után belenyugodtam abba, hogy valószínűleg úgy fog minden folytatódni, mintha itt nem történt volna semmi. Akkor sem gondoltam arra, hogy olyan borzasztó megtorlás várható, mint ami aztán utólag bekövetkezett. A jóhiszeműségem tovább vitt arra, hogy nekiüljek, és napok alatt befejezzem azt a bizonyos félbemaradt, beadandó rajzomat. Gánóczy hangsúlyozta, bármennyire is nehéz volt, az életnek mennie kellett tovább. Az idős mérnök úgy véli, ha 1956. november 4-e nem történt volna meg, akkor utolérhettük volna Ausztriát. Nyugati szomszédunktól 1955-ben vonultak ki a szovjetek.

– Ausztria  nemrég szabadult meg a szovjet csapatoktól. Az is egy ösztönző tudat volt számunkra, hogy bármennyire volt vasfüggöny, azért észrevettük, hogy Ausztria számára ez mekkora újrakezdést és fellendülést jelentett. Ezt szerettük volna mi is átélni.

– Azt, hogy én a forradalmat néhány felvétellel megörökítettem, tényleg úgy élem meg, hogy ez most már egy kincs – zárta le gondolatait Gánóczy József.