Franciaországban maga a pokol várta a magyar hadifoglyokat

Nagyapám bátyjának szerencséje volt: hazatérhetett az amerikai fogságból. Hadifoglyok ezrei azonban az életükkel fizettek. A történészek felkutatták a sírokat.

Szabó Péter úgy véli, a németországival szemben az osztrák területen többnyire nem jelentett nehézséget az amerikai hadifogság elviselése. Az Enns folyótól nyugatra kijelölt szálláskörletekben a békeviszonyokhoz hasonlóan a magyar katonák beszállásoltak, s rendszeres napirendszerű foglalkozásokat folytattak. Ezen az 1945 májusában forgatott a linzi felvételen vitéz Kassai Farkas László altábornagy válaszol egy amerikai tiszt kérdéseire. A párbeszéd véresen komoly, az altábornagy közel 10 ezer magyarért volt felelős. A felvétel mégsem feszült hangulatú, talán ennek a jele az is, hogy a tolmács, illetve a két tiszt is cigarettázik a beszélgetés közben.

Az osztrák területen berendezkedett amerikai csapatok kezdetben még rendfenntartó feladatok ellátásával is megbíztak egyes magyar csapattesteket. Ahogy Szabó Péter megjegyezte, főként a zárt egységben maradt 1. huszárhadosztály alakulatai hajtottak végre ilyen feladatokat. Megbízásuk teljesítéséhez korlátozott mértékben visszakaphatták fegyvereiket, s gépkocsijaik amerikai rendszámot és üzemanyagot kaptak. A történész az altheimi tábort megemlítve kijelentette, természetesen Ausztriában is előfordultak a németországihoz hasonló körülmények, amelyeknél csak a franciaországi számított ridegebbnek.

A francia területeken, a szerző elmondása szerint, közel 30-35 ezer magyar hadifogolynak kellett elviselnie a legembertelenebb, legkegyetlenebb és legmegalázóbb viszonyokat. A kutató hangsúlyozta, a francia hatóságok eleinte nem tettek, s nem is akartak különbséget tenni a német és a magyar hadifoglyok között.

– A franciaországi táborok vezetőségének – ahogy a francia állampolgárok zömének – szinte semmi, vagy teljesen hamis ismereteik voltak Magyarországról. Arról pedig egyáltalán nem hallottak, hogy 1941 és 1944 között mintegy 1000-1200 német hadifogságból megszökött francia katona talált hosszabb-rövidebb menedéket magyar földön, s élvezte a lakosság és a hatóságok segítőkészségét. A  francia őrszemélyzet gyakori ütlegelései, belövöldözései a táborban nem egy szerencsétlen fogoly életébe került. Az algériai és marokkói arab őrök durvasága közismert volt. Az egyes francia felügyeletű táborokat megtekintő magyar egyházi missziók képviselői a foglyok általuk történő kifosztása mellett, a tengerparti Dieppe lágerében őrzött 14 és 16 éves magyar leventék éjszakánkénti megerőszakolásairól is említést tettek korabeli jelentéseikben – magyarázza Szabó Péter.

– A kötetünk adatbázisát szerzőtársammal, Bús Jánossal elsősorban nem a fellelt magyar katona-, vagy hadifogolysírok feliratai alapján, hanem mindenképpen a hiteles írásos dokumentumok által igyekeztünk összeállítani. Számos magyar érintettségű nyugat-európai katonatemetőt kerestünk fel. Egykori honfitársaink sírjairól és emlékműveiről több felvételt is készítettünk – meséli a szerző.

A rendelkezésre álló magyar és német dokumentumok és adatbázisok alapján 5848 magyar honvédről és leventéről ismeretes, hogy valamelyik nyugat-európai hadifogolytáborban halt meg. A kutatóknak többnyire sikerült felderíteni a magyarok nyughelyeit is. Legtöbbjüket, 575 főt a Bajorország délkeleti részén található Pocking városának gyűjtőtemetőjében helyezték örök nyugalomra. Az áldozatos kutatómunkának nemcsak maga a kötet a gyümölcse. A történész elmondta, számos olyan esetről tudnak, hogy a rokonok, családtagok az általuk összeállított dokumentum-emlékkötetekből értesültek szeretteik pontos nyughelyeiről. Szabó Péter reményét fejezte ki abban, hogy a most megjelent harmadik kötetben közzétett adatok is segítségére szolgálnak majd a katonák eltemetési helyeit Nyugat-Európában feltételező hozzátartozóknak.