A háború utolsó hónapjaiban több mint 500 ezer magyar katona, s ezen felül még a német parancsnokságok által felügyelt 70 ezer levente tartózkodott szétszórtan az osztrák, német, cseh-morva, lengyel, dán és holland területen.
Szabó Péter, a kötet társszerzője szerint a magyar királyi honvédség két front közé szorult kötelékei céltudatosan igyekeztek minél nyugatabbra kerülni, s magukat az angolszász csapatoknak megadni. A korábbi időszakokban a szörnyűségeiről elhíresült szovjet-orosz hadifogságtól való félelem, az ezzel kapcsolatos rémhírek, a német-magyar hadvezetés propagandája és a szövetséges repülőgépekről leszórt röpcédulák reményt keltő ígéretei mind-mind erre késztették a magyarokat. A történész elmondta, a honvédség kb. 300 ezer főnyi állománya került az angolszász erők fogságába, s a fennmaradó 280 ezres kontingense vethetett számot a hadifogság hosszabb, de nem egyértelműen embertelenebb és kegyetlenebb változatával, a szovjettel.
– A nyugati hadifogságban sínylődő magyar katonákkal szembeni bánásmód meglehetősen változó volt. Ha sorrendet kellene állítani ennek érzékeltetésére, akkor legjobban elviselhető az angol, a legkevésbé a francia, illetve franciaországi, az amerikai pedig felemás volt – magyarázza a történész.
A németországi területeken a vártnál jóval nagyobb tömegű német és részben magyar hadifoglyok számára hozták létre a fedett elhelyezést nem biztosító, átmeneti táborokat. A szélsőséges időjárási körülményeknek kitéve kellett kialakítaniuk a foglyoknak szálláshelyeiket, melyek többnyire földbe ásott gödrök voltak. A foglyok általában minimális ellátásban, az amerikai katonai egységcsomagok (levespor, kétszersült, konzerv, keksz, cigaretta, csokoládé, sajt stb.) alkalmankénti kiosztásában részesültek, s akadozott a vízellátásuk is.
Harry A. Downard és Warren G. Harding 1945. április 29-én, a német Freyung városában készítették azokat a páratlan felvételek, amelyeken nagyapám bátyjához hasonló korú fogságba esett leventéket faggatnak az amerikai tisztek. A két fiú a kőszegi honvéd reáliskola tanulója lehetett. A felvételeken elsőként a 14 éves fiú szólal meg bátran németül. A 12 esztendős kisfiú már nehezebben beszéli a nyelvet, de végül sikerül megértetnie magát az amerikaiakkal. Igazából belegondoltam abba, hogy egy ilyen helyzetben ezek a gyerekek mekkora bátorsággal álltak ki magukért.