A szovjetek felszabadítás helyett megerőszakolták a fél országot

A 99 éves Fejes László megjárta a Don-kanyart. Akkor még álmában sem gondolta volna, hogy egyszer majd a szovjetek Magyarország földjére lépnek.

„Aki ellenállt, tudta, miért védekezik, s aki védekezett, már akarta is azt, amitől menekült” – szól Márai Sándor gondolata. Az író egyébként a szovjet „felszabadítást” megszabadulásnak nevezte. Sulyok Dezső „két éjszaka nappal nélkül" kifejezése a két diktatúra közötti folytonosságot láttatta. A diktatúrától nem szabadult meg az ország: a németek által megszállt, Szálasi vezette Magyarországon csak a „főség” változott. A Szovjetunió vesztes és legyőzött országként tekintett hazánkra. Míg Csehországban felszabadító jelszavakkal, addig a magyar harci cselekményekben részt vett s kitüntetett szovjet katonákat megszálló jelzővel illette még maga a Vörös Hadsereg is.

Illésfalvi Péter, a Honvédelmi Minisztérium munkatársa kérdésünkre elmondta, sosem készült egzakt, pontos felmérés arról, hogy az oroszok hány hadifoglyot, sebesültet, polgári személyt gyilkoltak meg, hány nőt erőszakoltak meg, s mennyi értéket pusztítottak vagy vittek el. A történész azonban kiemelte, nemzetközi szinten eléggé ismert a szovjetek brutalitása.

„A nyugati szövetségesek tudták, hogy rendkívül sok barbárságot követnek el, de ezt az antifasiszta koalíció háborús célkitűzései miatt nem tárták a nyilvánosság elé. Ilja Ehrenburg, a Vörös Hadsereg egyik fő propagandistájának szövege közismert, amelyben egyértelműen arra szólította fel a Harmadik Birodalom területére betörni készülő szovjet katonákat, hogy erőszakolják meg a német nőket. Ezt több millió röplapon, valamint a frontok, magasabb egységek tábori újságjaiban is közzétették, az alakulatok pártmunkásai számára kötelező oktatás tárgyává tették” – magyarázta Illésfalvi.

S mit hagytak hátra a „felszabadítók”? Megaláztatásban, szégyenben kellett élniük a megerőszakolt asszonyoknak s lányoknak, nem beszélve a nemi betegségekről és a terhességek megszakításáról. Pető Andrea az MNO-nak korábban adott interjújában elmondta, 1945 februárjától bizottság által jóváhagyottan és ingyenesen elvégezhetővé tették az abortuszt. Pető Andrea történész tanulmányában számos érdekes tényt tár fel, a téma iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány.

A választ az érintettek sokszor érzelmi alapon hozzák meg. A korábban üldözötteknek mindenképpen annak számított, de a szakértők érzelmi alapon nem hozhatnak döntést.

„Az üldözöttek számára felszabadulás volt, s ez a részükről, de sok esetben a leszármazottaik részéről is inkább érzelmi kérdés, mintsem tárgyilagos megközelítés. A korszakkal foglalkozó történettudósok zöme számára nem vitás, hogy a szovjetek 1944–1945-ben megszállták Magyarországot, még akkor is, ha ezzel véget ért a közvetlen háborús szenvedések időszaka, s a politikai meggyőződésük és/vagy származásuk miatt bármilyen módon hátrányt szenvedett honfitársaink fel is lélegezhettek” – vélekedik Illésfalvi Péter.

Fejes László katonaemlékeiről szóló sorozatunkat hamarosan folytatjuk itt, a SZEMbeszédben.