Kereszthegy: számkivetettként őrizték az emlékeket

A veteránok történetei olyan erővel hatnak majd az utókorra, mint korábban például a török kor hőstettei.

Az ötlet, hogy a 65. határvadászcsoport 1940-44 közötti történetét feldolgozzuk, valamikor 2009 szeptemberében született meg Józsi fejében. Ekkor szervezte meg a Gyergyói-medence veterántalálkozóját, ami után Berszán-Árus Györggyel közel 24 órányi interjút forgattak le a veteránokkal. Ezután készítettük el Józsival, és öcsémmel, Bárány Dániellel közösen a Kereszthegy című II. világháborús dokumentumfilm teaserét. Évek teltek el pályázatokkal, míg végül 2013-ban a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály felkarolta dokumentumfilmtervünket. Maruzs Roland alezredes és Illésfalvi Péter főtanácsos ugyanis megkezdte a tárgyalásokat Bozsonyi Károllyal, a HM Zrínyi Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójával. Mindennek eredményeképpen, a Katonai Filmstúdió teljes apparátusának közreműködésével, 2014 áprilisában született meg a Kereszthegy.

A dokumentumfilm illusztrációinak erdélyi forgatása során újra magyar katonaruhában masíroztak a gyergyói utcákon. Ez az élmény minden bizonnyal felejthetetlen lehet egy olyan székely aggastyán számára, aki gyermekként átélte az észak-erdélyi bevonulást. De azt gondolom, nem csak a múltbéli nosztalgia éltette azt a példamutató összefogást, amit 2014 augusztusában a stáb átélt. Kereszthegy valójában a jövőnek üzen. Mi, fiatalok vagyunk azok, akiknek tanulnunk kell a veteránok történeteiből, hiszen ők egy olyan világban álltak helyt, amit mi valójában csak a könyvekből és a filmhíradókból ismerhetünk. S nem is feltétlen a véres harcokra gondolok most, annál inkább arra a helytállásra, amely emberré teszi főhőseinket.

A Kereszthegy története 1940 nyarán kezdődik, amikor is a II. bécsi döntés sorsfordítóként hat a magyarságra. A dokumentumfilm főszereplői azok a veteránok, akik két évtizeddel Trianon után újra magukra ölthették a magyar katonaruhát. Történetüket Józsi több száz darabból álló fényképgyűjteménye mellett – a Zrínyi Katonai Filmstúdiónak hála – illusztrációkkal tettük színesebbé. A jelenetek főszereplője Lackó, a gyergyóremetei születésű 21-es határvadász, aki összeköti a méltán tisztelt veteránokat a fiatalkori énjükkel. Lackón keresztül megismerhetjük az öreg székely bácsik motivációit, azt a hitet és erőt, amiből merítkeztek a világháború idején, s azt hiszem, ma is. Történetünk nem a politikai csatározások színterén zajlik, mi az átlagember világához és gondolkodásmódjához kívántunk közelebb kerülni, hiszen ha megismerjük ezt a szegmensét is a világháborúnak, talán könnyebben tudjuk értelmezni magát a kort, és a főhőseink tetteit is.

Ennek a két világnak egy különleges pillanata, találkozása volt, mikor az eskütétel forgatásán megjelentek az igazi 21-es határvadászok.

Nagy Józsi szerint a film hét főszereplőjének hosszú élete elgondolkodtatja az embert: hogy lehet ennyi szenvedés után még mindig mosolyogni. Úgy véli, ők valóban erkölcsi példák lehetnek a fiatalság számára, mert életszeretet tanulhatunk tőlük. A gyergyóremetei történész úgy gondolja, ahogy az interjúkból, úgy az illusztrációk forgatásán átélt pillanatokból is lehet tanulni.

„Hiába bújom a második világháború honvédségének történetét, sok mindent egyszerűen nem lehet könyvekből megérteni. A forgatások során élmény volt látni a honvédeket a lövészárokban megfeszült arccal küzdeni, miközben tüzeltek a képzelt ellenségre. De a remetei eskütételt sem felejtem el talán soha, mikor a korabeli eskü szövegét a hagyományőrzők egységesen, csengő hangon harsogták Igler Attila (a soproni Honvéd Hagyományőrző Egyesület vezetője – a szerk.) szavait ismételve, mely betöltötte a hegyoldalt. Mindezt úgy, hogy velük szemben ott ült négy háborús veterán, akik talán azt sem értették, hogyan kerültek oda 70 év után ismét a határvadászok” – vélekedik Józsi.

Illésfalvi Péter, a  HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály főtanácsosa, az alkotás szakértője szerint a film egyértelműen a helytállásról, a haza védelméről, a szűkebb pátriához való ragaszkodásról szól. Úgy véli, a Kereszthegy emblematikus hely a környéken élő ember számára.

„A Kereszthegy nemcsak a Görgényi-havasok egyik uralkodó magaslata a Gyergyói-medence nyugati pereme fölött, hanem sokaknak tájékozódási pont talán lelki síkon is. 1944 ősze óta pedig minden bizonnyal további jelentéstartalmakkal gazdagodott a hegycsúcs neve, hiszen Magyarországot, az otthont védő székelyek vére öntözte földjét” – magyarázza Illésfalvi.

Józsi hozzátette, 1944-ben egy bizonyos Antal János gyergyószentmiklósi honvéd versben teszi meg a hősök emlékművének a Kereszthegyet, erre a magaslat jellegzetes kereszt alakja is motiválhatta őt.

„A csíkszeredai Ivás István Az utolsó székely határőrök című könyvében találkoztam először a verssel, és azonnal megihletett. Hiszen a gyergyói 65. székely határvadászcsoportnak valóban csak ez az egy emlékműve van ma is” – mondja a remetei történész.

Illésfalvi Péter szerint az üzenet valójában a fiataloknak szól, akik mára egy olyan, egyre betegebbé váló társadalmi közegben nőnek fel és élik mindennapjaikat, ahol az évszázadokon át hagyományosnak számító, közösségfenntartó szerepek és értékek lassan semmivé válnak.

Az egyetemes rend szerint azonban a fiatalok – még ha gyakran tudatosan rejti is el ezeket előlük a világ – mégis áhítják a tiszta, markáns kapaszkodókat, s Illésfalvi szerint a Kereszthegy lehet ilyen.

„A film nem öncélú köldöknézés, hanem közelmúltunk egyszerre szép és fájdalmas korszaka egy részletének hiteles bemutatása az emberi helytállás nagyszerű példáival. Ezért bízom abban, hogy az erdélyi bemutatókörút némiképp oltani fogja azt a 'szomjat', amelyet az ilyen produkciók több évtizedes hiánya előidézett, s a Kereszthegy ennek okán méltán számíthat sikerre” – vélekedik Illésfalvi Péter.

„Egyszer egy székely tüzér veterán a lövegtípus megnevezésekor azt mondta: „Hát, mi Gábor Áron rézágyúját használtuk.” Elképedtem, hogy azért ennyire ne túlozzunk, de rájöttem később, hogy ő bizony nem túlzott” – mondja Józsi. Szerinte a kommunista diktatúra számkivetettségében, ahol bűn volt a szenvedéseikről beszélni, ahol a katonai múlt kibeszélése akár megtorlással is járhatott, a lelki egyensúly és önbecsülés megőrzése csak belső fegyelemmel és a múltból örökölt tisztánlátás megőrzésével volt lehetséges. A veterán saját magának vagy éppen szűk körben, a családjának, barátainak mondhatta el – függetlenül attól, hogy mit gondolt erről az állam –, hogy ő ugyanolyan egyszerű katona volt, aki a hazáját védte tüzérként, mint 1848-ban Gábor Áron.

– Ezzel a gondolattal lassan azonosult, és Gábor Áronnal egy alakulatba került öreg korára, hogy együtt küzdjenek az emberi igazságtalanság ellen. Hiszen aki keresztülment a második világháború szenvedéssel teli eseményein, örökre átértékelte életét – tette hozzá Nagy Józsi, a Kereszthegy társrendezője.