Milliókat ölt meg egyetlen lövéssel, hiába

Ahogy még sosem láthatták a szarajevói merényletet: rekonstruáltuk, így szemtanúi lehetünk a gyilkosságnak.

Tömeg Szarajevó utcáin, a nép kíváncsi a leendő uralkodójára. „Ferenc Ferdinánd trónörökös már elhagyta a vasútállomást!” Gavrilo izgatottan konstatálja a hallottakat. A zsebében ott lapul a Browning pisztoly, amit Szerbiában kapott. Szerb nacionalista volt, az életét is feláldozta volna „Nagy Szerbiáért”. Nem volt egyedül ezzel így, hiszen rajta kívül még hatan várták, ki bombával, ki más fegyverrel, hogy farkasszemet nézhessen a gyűlölt ellenséggel.

A főhercegi konvoj útvonalán, melyet a helyi lapok előre közöltek, a Monarchia detektívjei is ott rejtőztek, de a tömegben szétszóródva nem védhették meg Ferenc Ferdinándot. A trónörökös nem követte nagybátyja, Ferenc József négy esztendővel korábbi látogatása idején foganatosított intézkedéseket, amikor is a császárt kettős kordonnal zárták el a nép elől. Baják László, a Magyar Nemzeti Múzeum történésze szerint Ferenc Ferdinánd ország – világ előtt azt kívánta demonstrálni, hogy nincs félnivalója, és a monarchia biztosan kézben tartja a tartományt. Annak ellenére tette ezt, hogy figyelmeztették a veszélyes helyzetre.

– 1914-ben a Balkán puskaporos hordónak számított. Legalább két olyan állam volt, ami ezt a hordót szerette volna felrobbantani. Szerbiának „Nagy-Szerbia” volt az álma, és ehhez Bosznia-Hercegovinát a Szerb Királysághoz kellett volna csatolni. Oroszország pedig a balkáni államok testén keresztül a tengerszorosokig szerette volna befolyását kiterjeszteni, így a Monarchia az útjában állt. Az 1878-ban okkupált, majd 1908-ban annektált Bosznia-Hercegovina a török elleni szabadságharcokban felerősödött balkáni nacionalizmusok számára megoldhatatlan feszültséget jelentett. Kevesen tudják, hogy a Ferenc Ferdinánd elleni merényletet legalább hét kisebb jelentőségű politikai merénylet előzte meg. A szerb titkosszolgálat folyamatosan igyekezett provokálni a monarchiát, hogy kizökkentse a nyugalmából Európa legbékésebb nagyhatalmát. Egészen 1914. június 28-áig azonban nem jártak sikerrel – mondja a történész.

A szervezkedés hátterében egy katonatiszt, a szerb titkosszolgálat vezetője Dragutin Dimitrijevi állt. Szűk körével ő alapította meg a hírhedt Fekete Kéz titkos társaságát is. A szervezet igazságos nacionalista harcnak tekintette a megszállónak tekintett Osztrák-Magyar Monarchiával szembeni küzdelmet. Egy másik szervezet, az „Ifjú Bosznia” tagjai, köztük a 19 esztendős Gavrilo Princip is hasonlóan vélekedett. Miután 1912-ben kirúgták a gimnáziumból, elhagyta Boszniát, és egészen Belgrádig meg sem állt. Ahogy Baják László mondja, anarchista könyvek tanulmányozása során erősödött meg benne az az eltökéltség, hogy a politikai terror eszközeivel fog lépni az osztrák-magyar uralommal szemben.

Baják László kiemelte, a szerbek gyűlölték Ferenc Ferdinándot, és az Osztrák-Magyar Monarchiát. A bosnyákok ellenben örültek a birodalom jelenlétének, részben azért, mert a Monarchia Szerbiával ellentétben sokkal jobban tolerálta a vallásukat. A szerbek ekkoriban döntötték el, hogy lerombolják a Török Birodalomtól visszaszerzett területeken álló mecseteket. A monarchia a vallási tolerancián túl nagy infrastrukturális fejlesztésekbe is kezdett, utakat, hidakat épített a tartományban. Mint a történész mondja, 1914-ben ez a politikai megosztottság határozta meg Bosznia helyzetét. A birtokon belül lévő monarchiának nem volt érdeke semmiféle fegyveres konfliktus. Ugyanakkor viszont Ferenc Ferdinánd válaszlépése sem nélkülözte a provokatív vonásokat. A tudomány jelenlegi állása szerint nem véletlen, hogy június 28-ára időzítették a szerbeket figyelmeztető hadgyakorlatot.

– Maga az osztrák-magyar hadvezetés, a tartomány katonai parancsnoka, Oskar Potiorek tábornok és Ferenc Ferdinánd sem volt ártatlan a tragédiában. A monarchia az erődemonstrációját ugyanis pont a szerbek gyásznapjára, a középkori Szerbia bukásának, az 1389-ben a törökök ellen elveszített rigómezei csatának az évfordulójára időzítette. Ezen kívül is számtalan körülmény szerencsétlen egybeesése hozta, hogy pont ekkor robbant a „puskaporos hordó”, bár nem biztos, hogy máskor elkerülhető lett volna – véli Baják.

Ha Szarajevóban betartották volna az elemi biztonsági intézkedéseket a fiatal, rosszul kiképzett, bizonytalankodó merénylőknek aligha lett volna esélye. Pedig elszántságban nem volt hiány, hiszen mindegyikük zsebében a fegyver mellett ott lapult a ciánkapszula, hogy a merénylet után kioltsák önmaguk életét is. Baják László hangsúlyozza, a szarajevói merénylet a történelem egyik legdilettánsabb emberölési kísérletének számít, s hogy mégis hogyan tudták sikerre vinni az akciót, az kiderül videónkból.

Véletlenek sorozata kellett ahhoz, hogy Gavrilo Princip pisztolya végül elsüljön. Egyes városi legendák arról szólnak, hogy a merénylő már éppen kávézgatott mikor felbukkant előtte a Habsburg-konvoj, mások azt beszélik, hogy éppen kifele tartott egy csemegeboltból mire meglátta a tolató autót. Animációnkban Ön is szemtanúja lehet a végzetes pillanatnak.

Így forgott a világ Princip körül – Kattintson bele és "forgassa meg" a rekonstruált merényletet!

– A kávézgatás kicsit túlzás. Egy biztos, Princip már nem remélte, hogy alkalma lesz cselekedni. Maga lepődött meg a legjobban, hogy az utat tévesztett konvojban a főherceg autója véletlenül, tőle pár méternyire, pont előtte lassított le. Nem bizonyos, hogy Gavrilo Princip kissé öntudatlan állapotában képes lett volna ennél messzebbről, egy gyorsabban mozgó célpontot eltalálni – magyarázza a Nemzeti Múzeum munkatársa.

Ritkán adódik meg egy újságnak, hogy egy ilyen szenzációt elsőként kürtölhessen világgá. Az öldöklő hírversenyben ellenőrizetlen és pontatlan információk is napvilágot láttak. Ezt jól dokumentálja egy pesti hírlevél, amely robbantásos merényletről, sőt vonatrobbantásról tudósít. A komolyabb pesti lapok persze esti rendkívüli különkiadásban sokkal pontosabban adtak hírt a gyilkosságról. A nagyhatalmi ábrándokat dédelgető magyar társadalom persze súlyos sérelemnek élte meg a trónörökös meggyilkolását, annak ellenére is, hogy Ferenc Ferdinánd Magyarországon is igen népszerűtlen volt.

– Azt gondolom, ha Ferenc Ferdinánd életben marad, Magyarország számára az sem jelentett volna semmi jót. Közismert, hogy gyűlölte a magyarokat, és trónra kerülve valószínűleg arra törekedett volna, hogy megszüntesse a magyarok egyenrangúságát, azaz tulajdonképpen a dualizmus rendszerét. Ismerve viszont a magyarok rebellis öntudatát, ez aligha ment volna erőszak nélkül. Másrészt Ferenc Ferdinánd halála után sem volt törvényszerű, hogy kitörjön a háború. A monarchia a trónörökös halála után ultimátumot intézett Szerbiához, amely megrettenve, hiszen mégiscsak egy nagyhatalommal került szembe, eleinte hajlandónak mutatkozott az ultimátum teljesítésére. Rövid bizonytalankodás után azonban a szerb kormányzat meggondolta magát, és ennek egyetlen oka volt: Oroszország – vélekedik a történész.

Az első világháború magyar gleccserkatonáiról itt olvashatnak. A SZEMbeszédben pedig megismerhetik a Kis-Lengyelországot megmentő Muhr Ottmár ezredes és huszárainak történetét is.

Amennyiben ön is rendelkezik családi történetekkel, írjon nekünk a következő e-mail címre: [email protected]

Az orosz diplomácia ugyanis Szerbiát előretolt bástyájának tekintette a monarchia elleni leszámoláshoz, és a színfalak mögött támogatásáról biztosította, sőt ellenállásra biztatta a szerbeket. A monarchia hadüzenetének hátterében pedig az a Németország állt, amely szintén a balkáni helyzet rendezésére biztatta az idős Ferenc Józsefet. Mint Baják László kiemelte, a németek „most vagy soha” jelszóval nyomást gyakoroltak az osztrák császárra. A történész hozzátette, az „orosz medve” nem volt felkészületlen, és sokkal gyorsabban ébredt, mint amivel az osztrák-magyar vezérkar számolt. Győztes villámháború helyett így kirobbant a XX. század egyik legnagyobb és legvéresebb háborúja, amelyben emberek milliói, egész birodalmak, sőt a hosszú XIX. század világa is a sírba szállt. Ez idő alatt Gavrilo Princip húszéves börtönbüntetését töltötte a theresienstadti (Terezin, Csehország) börtön falai közt. Hat merénylőtársa közül negyedikként, 1918. április 28-án TBC-ben hunyt el, és sohasem ismerhette meg azt a délszláv világot, amelyben őt nemzeti hősként ünnepelték.