Néhány nappal az átadó előtt még lázas munka folyik Diósgyőr várában, kalauzunk, Lovász Emese régész mégis időt szakít ránk. A magyar királynék egykori várának zegzugait felkutatva a helyi születésű projektvezető régész lábnyomait követjük. Olyan tereken és várszobákon sétálhatunk végig, melyeken egykor Nagy Lajos vagy Mária királyné is lépdelt. Ezek az első lépések, nemcsak nekünk, hanem az újjászületett várnak is.
A videónkban bemutatott 3D animáció a simontornyai várrekonstrukciót is készítő pécsi stúdió munkája.
Ez a több mint 300 négyzetméteres terem Közép-Európa legnagyobb gótikus lovagterme, s a rekonstrukciója egyértelműen hitelesen, pontosan megépíthető volt. A másik ékessége ennek a várnak az emeletes kápolna, amelynek a szentély része kétszintes, a hajó része galériás kialakítású volt. Az alsó részt a várnép, a felsőt a királyi család használta. Az újjáépült szakrális tér teljes geometriájában visszaállítható volt. A harmadik építészeti tér a királynői szárnyban, a királynői hálószoba mellett található úgynevezett csillagboltozatos ablakfülke, amely egy függesztett gótikus boltozat, teljesen egyéni és sajátos. Azért érdekes, mert igazából ez volt a királynőnek a személyes imahelye, és ennek a rekonstrukcióját nagyon szépen rendbe tették. A felhasznált vöröses kövek főleg Nagy Lajos korához köthetők, ebben a korszakban alkalmazták ezt az építéstechnikát.
– Gyerekkoromban nekem is volt szerencsém megtekinteni a már romjaiban is nagyon impozáns erődítményt. Mit jelenthet ön szerint a felnövekvő nemzedékeknek hogy sok-sok évszázad elteltével az ide látogatók eredeti környezetében ismerhetik meg Diósgyőr várát?
– Nagyon fontos az, amit kérdezett. Magyarországon, a történelmi királyság területén gyakorlatilag egészen az 1700-as évekig a legmagasabb egyetemes szintű kultúráról lehetett beszélni, nem véletlenül. Gondoljunk itt csak a visegrádi reneszánsz várra, Mátyás várára, a tokaji vagy az esztergomi királyi várra. Ezeket a várakat az osztrákok a 17–18. századi harcok során felrobbantották, azóta gyakorlatilag romokban állt a diósgyőri, egészen idáig. Fontos továbbá a nemzeti identitástudat: az itt lévő kövek látták azokat a történelmi személyiségeket, akiket a tankönyvekből lehet ismerni. Néhány héttel ezelőtt volt itt egy rendezvény, melyen hagyományőrzők is részt vettek, s feljöttek velük zenészek is a várba. A lovagok étkezése közben a zenészek egyszer csak gregoriánt kezdtek énekelni, minden erősítés nélkül. Egyszerűen néma csend lett, lerakta mindenki az evőeszközt, és olyan áhítattal, mint ahogy annak idején, megélhetővé vált a csoda. Ezt a térélményt igenis meg lehet itt tapasztalni, hiszen összekötve a múltat a jelennel így lehet bízni a jövőben. Ez az építés az eredeti kövek megtalálásával, visszaépítésével példát mutat arra, hogy a saját eltemetett és elfeledett egyetemes érvényű műveltségünket hogyan lehet lepésről lépésre visszaépíteni. Az a fajta időutazás, amelyet a konzervált romok fölött élhet meg az utazó, nagyon fontos dolog, de kevés. A romok tovább romlanak, és hiányzik belőlük a közvetlen térélmény, azonban itt már tényleges, valós térbeli funkciót kapnak, s itt a látogatók mindegyike átélheti ezt. Továbbá itt nagyon lényeges, hogy a felhasznált anyagok – szemben a visegrádi várral – az eredetihez hasonlóan természetes anyagok, tehát kőbordák és téglaboltozatok. Amikor ebbe a térbe belép az ember, akkor érzi igazán, hogy hol van: otthon van! Ez a gyermekeknek és a felnőtteknek is egyértelmű. Előbb-utóbb csak elhiszik az emberek, köztük az élményekre, tudásra szomjazó gyermekek, hogy ők semmivel sem rosszabbak, gyengébbek, mint azoknak az országoknak a lakói, amelyek visszaépítették az idők során a saját múltjukat, a saját identitásukat. Sajnos Magyarország ezt az elmúlt időszakban nem tette meg. Ez nagyon nagy adósságunk, amelyet saját magunk visszaépülése érdekében, bizonyítva önmagunk és a világ előtt, igenis meg lehet, meg kell tenni, és érdemes is, hiszen gyakorlatilag háromszáz év óta ilyen nem történt itthon. Nagyon őszintén azt tudom mondani, hogy a diósgyőri koronauradalom végre visszakapta azt a szent királyi felségét, amely igazából a királyi minőséghez hozzátartozik.
