Kovács Lóránddal, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ megbízott budapesti irodavezetőjével beszélgettünk. A szakember két ásatást is kiemelt, s az előzetes interjú során pedig kiderült, hogy egyes területeken a munka még jócskán folyik: a 32-es út mentén egy avar harcos érintetlen sírjára bukkantak a régészek.
– Említette, hogy jelenleg a régészek még dolgoznak a 32-es főút mentén. Mennyiben és miért érdekes az ásatás az előkerült leletek vizsgálata szempontjából?
– A 32-es főút építési munkálataihoz kapcsolódóan több régészeti lelőhelyen folytattunk és folytatunk próbakutatást, a régészeti örökség felmérésére és a további szükséges feladatok meghatározására. Az egyik, már ismert lelőhely mellett került elő egy korábban ismeretlen avar kori, 7-8. századi temető. Az eddig feltárt közel negyven sír sajátosságai alapján illeszkedik a régió korabeli – az avar kor középső szakaszának – kulturális képébe. A feltárást Nagy Nándor Norbert vezeti, az avar kor szakértőjeként Schilling László van jelen.
– Mik a legértékesebb és beszédes leletek, amelyek itt előkerültek a föld alól? Úgy tudom, egy avar harcos teljesen érintetlen sírját is feltárták.
– Az eddig feltárt temetőrészlet egyetlen bolygatatlan sírja régészeti szempontból információban rendkívül gazdag. A rablókat talán megzavarták tevékenységükben, esetleg a több mint kétméteres mélység miatt döntöttek úgy, hogy az általuk megkezdett földmunkát nem fejezik be, így a koporsót és az elhunytat érintetlenül hagyták. A halott jobb oldalán, felajzatlan állapotban helyezték el íját, melynek állatcsontból készült merevítő lemezeit tártuk fel. Fémveretekkel díszített övének jobb és bal oldalán egy kisebb méretű vaskés, valamint egy nagyobb méretű vastőr került elő. Mai szemmel talán szokatlannak tűnik, de viseletéhez tartozott egy fém fülbevaló is. Közvetett adatok alapján még hajviseletére is tudunk következtetni: jobb vállánál préselt indadíszes varkocsszorító pár – mai értelemben egyfajta hajcsat – került elő, mely a kor férfiviseletének egyik jellegzetes eleme volt. További érdekesség a combcsontok közeléből előkerült nagy mennyiségű állatcsont, mely egyértelműen a halottnak a túlvilágra szánt ételmellékletre utalnak.
– Mit kell tudnunk a terület helyi avar fennhatóságáról és a településről? Arra is kíváncsi volnék, hogy történeti források vannak e, melyek segíthetik a régészek munkáját.
– Az ismert volt, hogy a területen régészeti lelőhely található, azonban az, hogy komolyabb kiterjedésű avar kori temető terül el itt, merőben új információ. Az avarokról viszonylag sok történeti forrás maradt fenn, ha nem is a saját tollukból. Bár a mostani ásatási területre vagy közvetlen környékére vonatkozó forrásokat nem ismerünk, régészeti adatokkal rendelkezünk a szűkebb régióra vonatkozóan. Az egyik legfontosabb avar kori temető, Alattyán határában került elő, ez légvonalban csupán 30 kilométerre található. Helyi „sajátosságnak” tekinthető, hogy a temető annak idején szinte teljes egészében rablás áldozatául esett. A sírrablás nem ritka jelenség, de ilyen „teljes munkát” ritkán végeztek. A rablás kifejezetten a fej és a derék közötti részeket érintette, sokszor nem sokkal a temetés után. Ebből jól látszik, hogy sírok fölött egyértelmű jelölés volt, és a sírrablók pontosan tudták, hogy mit keresnek. Ez a kiállítható leletanyag tekintetében kisebb mennyiséget jelent, azonban a sírszerkezeteket és temetési szokásokat jól tükröző adatok kerültek elő. Gyakran került elő fakoporsó, valamint ahhoz kapcsolódó cölöpszerkezet – sírépítmény – használatára utaló nyom.
– Az avar kori temető mellett egy esztergomi lelőhelyet emelt ki. Pontosan hol ástak, s milyen eredményeket sikerült ott elérniük?
– A próbafeltárás Esztergom külterületén, a várostól délnyugatra zajlott, a középkori település Szentkirály nevű külvárosának területén. A feltárást Skriba Péter kollégám vezette. Az ő összegyűjtött adatait, feltárási eredményeit tudom összefoglalni. A területen a 19. század óta kerülnek elő jelentős régészeti leletek. Itt állt a Stefanita ispotályos keresztesek rendháza és temploma, egyebek közt ezért élvez fokozott védettséget ez a régészeti lelőhely. Jelentősebb feltárások az 1950-es évek óta zajlanak Szentkirályon Bálint Alajos, Horváth István, Biczó Piroska és Lázár Sarolta vezetésével. Előkerült az egykori település plébániatemploma és a középkori temető. A mostani feltárásra egy beruházás miatt került sor, melynek során az Árpád-kori település számos objektuma – kerítőárkok, szemetes gödrök, tűzhelyek, kemencék, valamint egy nagyméretű kút – látott napvilágot. A településrészen nagy mennyiségű Árpád-kori pénzérme került elő. Jól azonosítható volt, hogy árvizek többször is elöntötték a falut, amelyet követően újra zavartalanul folytatódott az élet. A falusias jellegű külváros nyomai mellett egy török kori temető néhány sírját is feltártuk. A sírkertben már folytak kutatások 1959-ben és 1988-ban. A török kori maradék népesség kisebb sírcsoportjai a lelőhely több pontján is megfigyelhetők. A próbakutatást befejeztük, az ez alapján biztosan szükséges megelőző feltárást a területileg illetékes múzeum fogja elvégezni.
– Mindkét eset kapcsán kíváncsi volnék arra, hogy az előkerült leleteknek mi lesz a jövőbeni sorsa. A feldolgozásuk után várható, hogy kiállítják őket?
– Az avar temető leletanyaga és a dokumentáció egy példánya a szolnoki Damjanich János Múzeumba fog kerülni az elsődleges feldolgozás után. Utóbbi az anyag tisztítását, restaurálását és leltárba vételét jelenti. Ezt követően lesz mód a nagyközönségnek bemutatni az erre érdemes darabokat. Kicsit korai még erről beszélni, és természetesen a szolnoki múzeum döntése lesz, de például a varkocsszorítók mindenképp látványos, értékes tárgyak a bemutatás szempontjából is. Az esztergomi leletanyag és dokumentáció a munkát folytató Balassa Bálint Múzeumba fognak kerülni az elsődleges feldolgozást követően. Az innen származó leletanyag nem olyan látványos, hogy Esztergom városiasan kiépített részeinek emlékanyagával versenyre kelhessen, sokkal érdekesebb és többcélúan felhasználható az összegyűjtött információ. Ennek a segítségével Esztergom története teljesebbé tehető, és segítheti a város középkori életének bemutatását.
– A sajtóban megjelent hírek szerint gazdag volt az idei szezon, főként Nógrád megyében és a 32-es út mentén. Hogyan értékeli mindezt a szakember? Idén melyek voltak a legértékesebb, a tudomány számára is fontos, akár rejtélyeket is megválaszoló leletek?
– Valóban gazdagabbnak tűnik az idei év, azonban ez csalóka. Minden évben folyamatosan kerülnek elő szépségük, ritkaságuk vagy más okból fontos leletek, lelőhelyek. Sajnos a nyilvánosság érdeklődése nem mindig ilyen mértékű irányukba, amiről persze a túlfeszített munkatempó is tehet. Számtalanszor a kollégák – dolgozzanak bármely intézményben – egyszerűen az egyik ásatásról a másikra mennek, és nincs módjuk bemutatni az eredményeket. Az idei év ebből a szempontból szerencsésebb volt. A sok feladat mellett több nyilvánosságot kaptak a szerencsés leletek, lelőhelyek, és néhány kiállítás is felhívta rájuk a figyelmet. Az, hogy ki melyik lelőhelyet emeli ki szakmai vagy más alapon, azt hiszem, érdeklődési körön múlik, persze vannak vitán felül értékes helyszínek is. Ilyen például a napokban sajtónyilvánosságot kapott római kori épület Komáromban, Szőnyben. Más szempontból izgalmas egy római kori germán település feltűnése Nógrád megyében, a középkori Székesfehérvár egyik kiszolgáló településnek ásatása vagy akár időben közelebb hozzánk egy újkori téglaégető feltárása Veszprém megyében. Ilyen természetesen a 21. úton előkerült őskori lelőhely, ahogy több helyszín is az M4-es autópálya építéséhez kapcsolódó munkálatoknál. A nagy felületeket érintő beruházások már méretük folytán is nagyobb lehetőséget teremtenek, hogy jelentős lelőhelyek kerüljenek elő. A régészetben az a nagyszerű, persze a találás örömén túl, hogy minden korosztály és csoport megtalálhatja az őt érdeklő korszakot, tárgyat vagy épületet. Nincs olyan ember, akit hidegen hagyna, ha elismeri, ha nem. Míg egy mérnök lelkesedik egy jól kivitelezett római vízvezetékért vagy kútházért, addig egy művészetekre fogékony ember egy középkori faragványért, egy földműves pedig egy kincsleletért. Mindenki szeret álmodozni, ez alól a szakemberek sem kivételek, mindenkinek megvan a maga vágyott lelőhelye vagy régészeti jelensége, amelyet szeretne megtalálni, feltárni.
A SZEMbeszéd korábbi posztjait itt olvashatja.
