A kommunizmus idején a dicső katonamúlt értékeit rejtegetni kellett, ahogy az emlékeket is féltve mondták el egymás közt. A Ferenciek téri templom falai mégis védelmet nyújtottak, ahogy Mátray Kálmán mondja, tulajdonképpen egy bajtársi találkozó volt a szentmise. Ő maga olyan értékeket ismert meg ezeken az alkalmakon, amelyet apjától nap mint nap láthatott. Az ifjabb Mátray szerint olyasfajta hazaszeretet és kötelességtudás létezett azokban az emberekben és édesapja generációjában, amely azóta sajnos jócskán megkopott. Ezért is fontos az emlékek megőrzése és megbecsülése, mert – ahogy mondja –, ha így teszünk, azzal a felnövekvő generációkba is belenevelhetjük a nemzettudatot és hazaszeretetet egyaránt.
A SZEMbeszéd korábbi posztjait itt olvashatja!
