– Mint a tanulmányodból kiderül, három vonat szállította a stábot. Ez egy óriási gépezetnek tűnik. Miként működött ez a rendszer, egy mai „néző” hogy képzelje el ezt az attrakciót?
– Valóban hatalmas társulat volt ez: 486 alkalmazottat foglalkoztatott, 14 igazgatót, 150 fellépő-színészt, a többiek különféle munkások (rakodók, állatokat ellátó személyzet, hirdetési alkalmazottak, szakácsok stb.) Az embereken kívül 183 ló, és 8 öszvér „tagja” volt a vállalatnak. Éjszaka utaztak és a kora reggeli órákban érkeztek meg a vidéki helyszínekre. A lapok már két héttel az érkezésük előtt cikkeztek róluk, és egyöntetűen nagy várakozásról számoltak be. A beharangozásoknak mindenhol meg is lett az eredménye, a pályaudvarokon a korai órák ellenére hatalmas tömegek várták a vonatok érkezését. A megérkezés után következett a vonulás, amely már szintén a show részét képezte: a társaság különleges tarka ruháikban átvonult a városok főutcáin a sátorvárosuk felállítására megkapott városszéli vásárterekig. A lakosság kísérte a nem mindennapi látványosságot és megcsodálták a tábor villámgyors felépítését is. Mindent amerikai precizitással intéztek el, és éppen ez a profizmus, amire felfigyelhetünk a társasággal kapcsolatban. Az összes munkásnak egy adott feladata volt, azt végezte óramű pontossággal, és amennyire lehetett a leggyorsabban. Így épült fel, és tűnt el szemkápráztatóan gyorsan (másfél óra alatt) a 7500 (!) férőhelyes óriási sátorváros. Egy helyszínen két előadást tartottak délután és este, de volt egy kisebb sátor is, ahol érdekes látnivalók, varieték szórakoztatták az embereket.
– Buffalo Billék milyen programot kínáltak a magyaroknak? Kikből állt egyáltalán az utazó cirkusz? Volt köztük esetleg magyar?
– A program állandó volt az egész európai turnén, de itt nálunk a társulat fúvós zenekara eljátszotta a Rákóczi indulót. A díszfelvonulás után lovas bemutatók következtek, mindenféle nemzet képviselője bemutatta sajátos lovas attrakcióit. Voltak itt kozákok, arabok, cowboyok, indiánok. Ezután eljátszottak postakocsi támadást, tüzérgyakorlatokat, katonai lovas-alakzatba rendeződést, indián lóversenyt, de akrobata mutatványokat is láthatott a közönség. Na és persze volt magyar tagja is a társaságnak, egy magyar csikós, aki már több éve szerepelt a műsorban és állítólag Bill egyik kedvence volt. Képe feltűnik egy 1899-es naptáron is.
– Budapest lakossága miként fogadta a távoli, vadnyugati világot?
– Budapesten, ahogy másutt is, már tolongó tömeg várta a vonatok érkezését. Az előadásokon sokan voltak, a lapok szerint különösen Cody játékát és Baker céllövész mutatványát jutalmazták zajos tapssal. Nagy tetszésnek örvendtek a japán és arab akrobaták, de a cowboyok és az orosz kozákok lovas bemutatói is. Az első pár nap az időjárás nem kedvezett, esett az eső, de a szervezők erre is felkészültek, a nézőtér fedett volt. Úgy tűnik, hogy a fővárosi 18 előadás többnyire telt házzal ment.
– Tanulmányodban olvasható egy velős sztori, miszerint indiánok balhéztak a Kerepesi úton. Elég bizarr már a feltételezés is, mégis igaz. Mi történt pontosan?
– Az indiánok az előadások után maguk is szórakozni mentek, de talán nem bírták a „magyar tüzes vizet”, mivel hát igen, balhékba keveredtek. A Kerepesi úton összeverekedtek hazafelé ballagó pincérekkel és zenészekkel. A verekedés eldurvult, kések is előkerültek, szerencsére a szurkálás eredménye csak két könnyebb sérült volt. De nem tudtak nyugton maradni, három nappal később szintén verekedésbe keveredtek, de már egymással. Az egyik állatszelídítőt szúrt sebekkel vitték be a kórházba. Ez nem volt jó reklám a társaságnak, a sajtó innentől kezdve több vidéki városban már erőszakos indiánok érkezéséről számolt be.
– Kik voltak a leghíresebb magyarok, akik megtekintették a műsort?
– Az arisztokrácia több tagja is kilátogatott, például az akkori horvát bán gróf Pejacsevich Tivadar, de a cirkusz legnevesebb vendége József főherceg volt, aki családjával és egész udvartartásával együtt nézte meg a mutatványokat.
– Volt egy ifjú a nézősereg közt, akire lehet azt mondani, abszolút nagy hatással volt az előadás.
– Baktay Ervinről van szó, aki felnőve híres festőművész, művészettörténész, író és a Kelet-Ázsiai Múzeum igazgatója lett. Gyermekkorában látta a vadnyugati műsort és óriási hatással volt rá. Olyannyira, hogy az élmény hatására Dunaharasztiban 1925-től kezdődően megszervezte a saját vadnyugati városát, melyben vadnyugati hangulat uralkodott. Ezután évente létrejöttek a találkozók ahol folytak a pókercsaták, a párbajok, amerikai dalokat énekeltek, táncoltak. A cowboy-játék mellé megszülettek az indián táborok is, amelyeket 1931-től kezdve a nyári időszakban rendeztek meg. Az indián játékok képviselői ma is összejárnak, köszönhetően Buffalo Bill látogatásának.
