A SZEMbeszédben Csécs Terézzel, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum munkatársával a tudós motivációiról és titkáról is szót ejtettünk.
– A múzeum új kiállításán bemutatják a bencés szerzetes rendkívüli munkásságát. Mi hajthatta Rómer Flórist a tudományos siker érdekében? Belső indíttatás, kíváncsiság, hazaszeretet?
– Jó eszű gyerek volt, a szülei okosan, körültekintően iskoláztatták. Német anyanyelvű családban nőtt fel, de magyar szót tanulni Tatára, szlovákot pedig Trencsénbe küldték. 15 évesen került Pannonhalmára, a kíváncsiság, az érdeklődés vezette arra, hogy már középiskolás diák korában a kötelező feladatokon túl könyvtári ismeretekkel, oklevéltannal is foglalkozzon. Tanárai közül nagy hatással volt rá a későbbi bakonybéli bencés monostor apátja, Guzmics Izidor, aki a reformkorban harcolt a nemzeti nyelv és irodalom megújulásáért. Maár Bonifác és Czinár Mór a történelem szeretetére és oklevéltani ismeretekre tanította. A pannonhalmi könyvtár ősnyomtatványaira, régi kézirataira pedig Czuczor Gergely hívta fel a figyelmét. A belső indíttatás és a kíváncsiság megvolt az ifjú Flórisban, a hazaszeretet pedig sugárzik későbbi publikációiból, leveleiből is.
– Rómer nem régészként kezdte a pályát, miként jutott el odáig, hogy ma a magyar régészet eredőjének nevezzük?
– Ifjúkorában főként a természettudományok érdekelték, növényeket gyűjtött és csereberélt, bejárta a Bakonyt, de már akkor is „volt szeme” az építészeti emlékekre, feliratokra, római kori kövekre, ahogy ezt a kirándulásain, szünidei útjain vezetett bőrkötéses jegyzetfüzeteiben található rajzok is mutatják. A fordulópont Ipolyi Arnoldhoz köthető, aki azt mondta neki, természettudós van elég, de archeológus nincs, foglalkozzon inkább azzal a tudományterülettel. Az archeológia még nem a mai fogalmaink szerinti régészetet jelentette, magába foglalta még a művészettörténet, a középkorászat és a műemlékvédelem csíráit is. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává még a természettudományos eredményeiért választották, de 1861-ben a Magyarország földirati és terményi állapotáról a középkorban című székfoglaló előadása volt az utolsó ilyen jellegű publikációja. Az 1860-as évektől már személyesen vett részt ásatásokon, egyetemi tanárként az általa írt Műrégészeti kalauz az első magyar nyelvű egyetemi tankönyv. Az MTA Archaeológiai Bizottságának titkáraként szerkesztője az Archaeológiai Közleményeknek, és 1868-ban megindította – néhány évig mondhatni egyedül írta – az Archaeológiai Értesítőt. A 140. évfolyamát élő kiadvánnyal a régiségkedvelőket kívánta tájékoztatni, a módszertani ismeretek mellett pedig korszerű tudást, szemléletet terjesztett.
– Mit tart Rómer legnagyobb eredményének?
– Rómer mindent, amibe belefogott, teljes lelkesedéssel és odaadással végzett. Amikor a természettudományok érdeklik, megtanulja a madárpreparálást. Tanárként bevezeti a szemléltető oktatást, ennek is köszönhető a győri múzeum alapítása, amit mi, az utódok nagyon fontosnak tartunk. Folyamatosan képezte magát. Amikor 1848-ban honvédnek áll, utászként a kapitányi rangig jut, és a fogság idején – talán fricskaként is – a francia nyelv tanulása és a könyvkötészet mellett mérnöki tudományokkal foglalkozik. Nyolcévnyi büntetését egyébként éppen egy volt diákja, József főherceg közbenjárására enyhítették.
Csécs Teréz, az emlékév programkoordinátora elmondta, Rómer életműve a jelentőségéhez képest feldolgozatlan, tudományos intézmények sorának közreműködésével születhet meg egy nívós bibliográfia. Rómer életéről a tudományos munkák mellett egy ismeretterjesztő kötet is készül. Az emlékév alkalmából a Rómer Flóris Múzeum Apátúr házában egy vándorkiállításon mutatják be a tudós munkásságát, amely április 12-éig megtekinthető. Továbbá bakonyi túrák, cserkészprogramok, előadások és konferenciák is kapcsolódnak az évfordulóhoz. A Magyar Posta különleges bélyeget ad ki az emlékévben, de az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága is kiemelten foglalkozik Rómer Flóris emlékével.
A SZEMbeszéd korábbi írásai itt olvashatóak!
A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat című könyve ma is élvezetes olvasmány. Elsőként kutatta a lébényi templom történetét és művészeti emlékeit. Sok római kori emléket, követ, feliratot örökített meg, aminek ma már nyoma sincs. Kitartóan foglalkozott az óbudai, a pesti és a főváros környéki római emlékekkel. Vannak olyan építészeti részletek, templom és vármaradványok, amelyeket már csak az ő dokumentációjából, rajzából ismerünk. Leírásai meglehetősen pontos topográfiai forrásnak számítanak. Mondhatjuk, hogy bárhol bármivel dolgozott, legyen az kicsi vagy nagy, maradandót alkot. A jánosi apátság restaurálása ma is fogalom.
Rómer később részese volt az Állatkert alapításának, de Pest, Buda és Óbuda egyesítése után az egyesített főváros címerét és zászlóját megalkotó bizottságnak is tagja volt. Mindezekből a tudományszervező törekvését és képességét tartom a legfontosabbnak, és azt az törekvését, hogy a magyar tudományosság felzárkózzon az európai szinthez. Ehhez a személyes „varázsán” túl kora legmodernebb eszközeit is használta, a fényképezést, a folyóirat-kiadást, a postát, majd a telefont.
– Mondhatjuk, hogy Rómer korának modern gondolkodója volt. Talán éppen ez lehet munkabírásának titka? Mi az, amit valójában ránk hagyott a győri bencés tudós?
– Úgy gondolom, munkabírásának titka az elkötelezettség, a hűség és a szenvedély volt. Ez lehetett az oka annak is, hogy a sor élére állt. Elkötelezett és hűséges volt a hazához, a választott témájához, a barátaihoz; és mindent, amibe belefogott, szenvedéllyel vitt véghez. Rómer nem arisztokratikus tudós, hanem mindig, mindenben ízig-vérig tanár és gyűjtő volt. Talán hagyatékából nem is a tárgyi emlékek a legfontosabbak, hanem a szelleme, szellemi hagyatéka, mellyel találkozunk a régészet, a művészettörténet, a műemlékvédelem és a muzeológia területén egyaránt. Szinte az egész országot bejárta, munkatársakat gyűjtött és nevelt ki, részt vett régészeti és történeti egyesületek létrehozásában, működtetésében, több múzeum alapításában is közreműködött.
– Ha a diákság egy szélesebb köre megismeri Rómert, az ön szerint mit fog jelenteni ennek a generációnak? Mit „adhat” a győri polihisztor a fiataloknak?
– Ez nagyban függ attól is, hogyan tudjuk megfogalmazni, eljuttatni az üzenetet a fiataloknak. Rómer példakép lehet, különösen a szakszerűség igénye és a korszerű technika iránti fogékonysága tükrében. Szakmai érdeklődésének súlypontjában az életmód, életforma rekonstrukció állt, az általa feljegyzett adatok ma már kincsnek számítanak. De ki kell emelni a gyűjtői szemléletmódját is. Azt hiszem, hozzá hasonlóan minden gyereknek gyűjtenie kellene valamit: családi fényképeket, nagyszülők életmeséit, de lehet az bármi, hogy megtanulja rendszerezni, megbecsüli a tárgyi emlékeket és a személyes történelmet. Ma, a specializáció korában egy ilyen enciklopédikus tudós már nem számít „korszerűnek”, de a tudásszomja, a tudása, a szerteágazó érdeklődése és a hazaszeretete példaértékű. Kíváncsiságot és kitartást tanulhatunk tőle.
