Indul a Szó szerint rovat

Sűrűn előforduló hibák, gyakori kérdések, különféle nyelvi jelenségek adják a fő témáit.

Rovatunkban egy mindennapos „használati tárgyunkkal” foglalkozunk: a magyar nyelvvel. Ha azt írnánk, nyelvészeti rovatot indítunk, talán el is rettentenénk néhány reménybeli olvasónkat. Gyorsan szögezzük le: nem elefántcsonttoronyban üldögélő professzorok elvont bölcselkedésére kell számítani, hanem a mindennapi nyelvhasználatból vett témákra – közérthető formában. Egyik célunk épp az, hogy közelebb hozzuk a nyelvművelést az átlagemberhez; ennek szellemében hobbinyelvész és doktorandusz egyaránt jelentkezik írással e felületen.

Hetente megjelenő bejegyzéseinkben foglalkozunk sűrűn előforduló hibákkal, válaszokat adunk gyakran felvetődő kérdésekre, igyekszünk közérthetőbbé tenni szabályokat, rávilágítunk különféle nyelvi jelenségekre, bátorítjuk az olvasókat helyes, de szokatlan kifejezések használatára, megírjuk, mikor nem kell szót fogadni a helyesírási szótárnak, és természetesen a szabályok változásával kapcsolatban is kifejtjük gondolatainkat.

Szeretnénk a magunk eszközeivel hozzájárulni ahhoz, hogy a saját nyelvünket nagyobb megbecsültség övezze. Nyilvánvalóan nem várhatjuk azt, hogy írásaink hatására rövid időn belül eltűnnek a súlyos helyesírási, nyelvhelyességi hibák az utcai feliratokból, a hirdetésekből, a használati utasításokból, a hírlevelekből, az újságokból, a könyvekből; azok viszont, akik szeretnék helyesen, igényesen használni a nyelvet, sok érdekes és hasznos írást találnak itt. Ajánljuk a rovatot diákoknak, tanároknak, különféle írások szerzőinek, szerkesztőknek, olvasószerkesztőknek, korrektoroknak, hétköznapi nyelvhasználóknak. Mindazoknak, akik érdeklődnek az iránt, ami minden magyart összeköt – Szó szerint.

Csupán láthatatlan napszámos a korrektor? Vagy hivatása az orvoséra hasonlít? Az első korrektúrát tárgyaló könyv szerzője, Hieronymus Hornschuch orvos volt a tizenhatodik és tizenhetedik század fordulóján.

Ami biztos: mi, olvasószerkesztők-korrektorok azon munkálkodhatunk, hogy javítsunk a világon, hiszen a cikkek, melyeket olvasunk, a világ részei, ezzel az esetleges hibák is a világ részei, feladatunk, hogy orvosoljuk őket. Hiszen a fontos dolgok nem mindig óriási léptékben mérendők, még az írásjelek hiánya, megléte is átformálhatja a mondat értelmét, emlékezzünk csak a klasszikus példára Merániai János esztergomi érsek leveléből: „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem”.

A korrektor jelentősége a könyvnyomtatástól nőtt meg, feladata lényegében máig nem sokat változott. A normativitás első nagy állomása Magyarországon 1832 volt, az első helyesírási szabályzat megjelenése, Vörösmarty munkája nyomán.

A cím folytatása egyébként: „ a pirosító mellett talán a legjobban használható sminkszer”. Kozmetikázás nélkül e rovat célja, hogy az olvasó válaszra leljen bejegyzéseink között néhány valaha felmerülő kérdésére, olyan információt találjon, mely hasznossá válhat olvasáskor és íráskor egyaránt.