Nyilván a kíváncsiság, és nem a szó gyakori használata miatt vetődik fel időről időre a kérdés, hogy hogyan tesszük felszólító módba a vedlik igét. A felületes szemlélőt beviheti az erdőbe, hogy az eltérő jelentésű habzik és habozik igének egyaránt habozzon a felszólító módú alakja. Ám itt a két szónak azonos a gyökere, csak a jelentésük mára elkülönült egymástól, a vedliknek viszont semmi köze a vedelhez. Előbbiről ezt olvashatjuk a Zaicz Gábor-féle Etimológiai szótárban: származékszó, valószínűleg a vet ige -lik gyakorító-visszaható igeképzős származéka. Mivel tehát a hangbetoldással létrejövő szó megegyezne egy teljesen más ige felszólító módú alakjával, a vedlik igét nem tudjuk felszólító módban használni. Azaz nem mondhatjuk, hogy „Megnyírattam a kutyámat, hogy ne vedeljen”, helyette más igét kell használni: „Megnyírattam a kutyámat, hogy ne hullajtsa a szőrét”.
Hogyan alkotjuk meg a szaglik ige felszólító módú alakját? Elméletileg nem helytelen a „Leviszem a szemetet, hogy ne szagoljon” mondat, de szerencsétlenül hangzik, inkább kerüljük. És még ezzel sem értünk a „korlátozottan használható” igék sorának végére: a legendás nyelvművelő műsor, az Álljunk meg egy szóra! neten fellelhető néhány adásának egyikében Grétsy László épp a hangzóhiányos -lik/-zik végű igékkel foglalkozik, s a felszólító módban nem használhatókra a kifejlik szót hozza példának: „Nem mondhatom, hogy kifejeljen”.
Érdemes idézni azt is, mivel zárja le a nyelvész a -lik/-zik végű igék felszólító módú alakjának témáját: „nem olyan nagy nyelvhasználati buktató ez, mint sokan gondolják”.
