A fővároson végigmenve elkeserítő azzal szembesülni, hogy szinte több angol feliratot találunk, mint magyart. Az pedig egyben röhejes is, amikor egyeseknek a magyar nyelv büdös, a „külföldit” viszont nem ismerik.
Vannak, akik a bézs szót nem hajlandók leírni, ezért „beize” színű autót kínálnak eladásra. Valószínűleg ők lehetnek a célcsoportja annak a szerviznek, amely „serviz”-ként tünteti fel magát. A szolárium egyeseknek túl magyarul van, helyette „szolarium”-ban vagy „solárium”-ban piríthatják a bőrüket; utána pedig beülhetnek abba a vendéglőbe, amelynek rokfort helyett „rocfort”, besamel helyett „beshamel”, kapucsínó – esetleg capuccino – helyett „capuchino” szerepel az étlapján. Valaki kínosnak érzi a menedzseri pozíciót, ezért „meneger”-ként hivatkozik magára. Őt minden bizonnyal szívesen alkalmazná az a cég, amely ingatlanbiznisz helyett „ingatlanbiznis”-ben tevékenykedik. S láttam már kiadó „exlusive”, „excusive” és „excusív” irodahelyiségeket is. Ja, és olyanok is vannak, akik a riposzt szót túl magyarnak találhatták, ezért inkább a ripost formának szavaztak bizalmat. Nem, ez sem angolul vagy franciául van, úgy repost lenne. Szilvalé, rongyő!
