A napokban számtalan helyen foglalkoztak a brexit esélyével, lehetséges hatásaival; az egyik rádión a neves szakértővel folytatott beszélgetést úgy zárta le a műsorvezető, hogy „meglátjuk, csütörtökön hogyan döntenek az angolok”. Pedig nyilvánvalóan nem Anglia kilépéséről szólt a népszavazás.
Azzal az emberek többsége tisztában van, hogy Anglia nem ugyanaz, mint Nagy-Britannia, illetve az Egyesült Királyság, mégis gyakran hallani, hogy az egész országot Anglia néven említik. Egy skótot, walesit, északírt talán nem akkora otrombaság leangolozni, mint egy erdélyi vagy partiumi magyart lerománozni – sok egyéb ok mellett azért sem, mert döntő többségük angolul beszél –, de komoly, igényes szövegben nincs helye ilyen pongyolaságnak.
Más a helyzet Nagy-Britannia és az Egyesült Királyság fogalmának összekeverésével: ez már bocsánatos „bűn”, sőt megengedhető pontatlanság. Az Egyesült Királyság teljes neve Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága – már ebből is egyértelmű, hogy Nagy-Britannia csupán egy alkotóeleme. Nagy-Britannia Anglia, Wales és Skócia egyesülésével jött létre, Nagy-Britannia Egyesült Királysága 1707-től 1800-ig létezett. Írország bekebelezésével megalakult Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága, amelynek helyébe – Írország nagyobb részének függetlenné válása nyomán – 1927-ben lépett a mai államalakulat: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága. Ha megnézzük a néhai Nagy-Britannia zászlaját, feltűnik, hogy a mai, Union Jack néven ismert lobogóhoz képest valami hiányzik: a vörös harántkereszt, az írek Szent Patrik-keresztje. Ez a zászló világosan mutatja a Nagy-Britannia és Egyesült Királyság közti különbséget.
Miért nevezik akkor brexitnek a kilépést? Ugyan az angol nyelvterületen voltak próbálkozások a pontosabb UKxit és Uxit kifejezések bevezetésére, ezek nem jártak sikerrel, nem kis részben azért, mert a brexit a jóval korábban megszülető grexit szó mintájára jött létre. (A szó eredetével, helyes írásmódjával egy korábbi írásunkban foglalkoztunk.)