A kelet felé kacsingató magyarral szemben távoli közép-ázsiai rokonaink – ők annak tartanak minket – vezetése nyugat felé haladna, amelyben ha nem is célállomás vagyunk, útba esünk némi gazdasági kapcsolat erejéig. Legalábbis ezt az irányt jelölte meg a szeptember 11-én új ábécéjükkel büszkélkedő Nurszultan Nazarbajev kazak, oroszosan kazah elnök. A Szovjetunió felbomlása után már próbálkoztak a cirillt latin betűkre cserélni, ez az újabb, 2006-ban indult kezdeményezés magát a cserét illetően sikeres lehet, bár nem kevés erőfeszítést igényel majd az átállás. A 77 éves elnök nagyhatalmakhoz köti a betűket: a cirill elhagyásával az oroszoktól távolodna el, míg a latin ábécé természetes velejárójaként gondolja az angol nyelvű gazdasági és tudományos életbe való belépést. Tehát nem a nagy mostohatestvérben lát perspektívát, de még csak nem is a szomszéd, feltörekvő Kínában.
Jövőre kezdődik a pedagógusok felkészítése, az új helyesírás megalkotása, tankönyvek, fontos szövegek, könyvek átírása. Majd át kell vészelni a generációk közti részleges analfabétatörést, melyhez hasonlóra Türkmenisztánt és Üzbegisztánt illetően már láthattak példát, ahol 1993, valamint 1992 óta tart az átállás, de még közel sem zárult le. Leglassabban a nyomtatott sajtóval és könyvekkel jutnak el a célig; az idősebbek leragadnak a cirillnél, az ifjabbak viszont az iskolában már csak a latin betűket sajátítják el.
A latin ábécé önmagában természetesen nem több, mint a cirill. Az eleinte arab, majd 1929-től tizenegy évig latin ábécével író kazakok 1940-től használják 42 cirill betűjüket, amelyből 33 származik az oroszból, a fennmaradók az ezekkel le nem írható kazak beszédhangokat jelölik. A XIX. században még nomád pásztornép körében jelentős írástudatlanságot az oktatás a múlt században szüntette meg. Jelenleg Abaj Kunanbajev, irodalmi nyelvük megalkotója örökségét emelik ki, függetlenül attól, hogy erre a cirillika (cirill ábécé) vagy a latin betűkészlet lesz az eszközük. A szovjet örökségtől való politikai megszabadulásnak vajmi kevés köze van az Oroszországban 1708-ban bevezetett cirill íráshoz, melyhez régebbi történelmi múlt és nagyobb megbecsülés kötődik például Bulgáriában, ahol a cirill írás napja nemzeti ünnep. Jó néhány éve egy nyomtatószalonban dolgozó hölgy jegyezte meg egy dolgozatom ógörög betűkkel írt címére pillantva, hogy milyen szép is a cirill írás. Érdekes és nem alaptalan volt a tévedése, hiszen a cirill a görög unciálisból (nagybetű) származik.
Kazahsztán sztyeppes területén huszonkilencszer elférne hazánk, ám csak kétszer annyian lakják. Az 1991-től független ország most kezd magára találni, ma már ők vannak többségben saját hazájukban. Egyetemi oktatóként Kazahsztánban vendégeskedve Gilbert Edit a Somogy idei 1. és 2. számában számol be róla, hogy az oroszul remekül beszélők közül a fiatalok egy része már saját nyelvét részesíti előnyben, míg mások falusiasnak tartják. A kazakok egyötöde nem beszéli saját nyelvét, és legalább még egyszer ennyien nem elég jól.
A nyugati kapcsolatok mellett a már virágzásnak induló kultúrájuk is kibontakozhat, ami viszont nem a betűk primer hozadéka. Míg a nagypolitika kizárólagos keleti vagy nyugati nyitáson gondolkodik, a kultúrát előtérbe állító nemzet okosan mindkét pólus előnyeit igyekszik adoptálni, főképp azokat, amelyek a nemzeti identitást megalapozó kulturális értékeket nem csorbítják. A török nyelvek közé tartozó kazak vadonatúj betűi nem tartalmaznak mellékjeleket, míg az egyébként hozzá nem közeli török nyelvéi igen. Ez tovább erősíti, hogy a kazak politika szemében az angol az etalon. A törökök atyja, Atatürk Európához közelítő reformjának része volt Törökországban a latin betűs írás bevezetése 1928-ban. Önmagában azonban a politikai akarat nem feltétlenül elegendő a sikerhez, erre jó esélyük valószínűleg csak nemzeti kultúrájuk fellendülésével együtt lesz a kazakoknak, azonban lehetséges, hogy ez más jellegű sikerre vezet majd, mint amilyet az elnök elgondolt.
