Az utóbbi időben ügyintéző levelezés során többször is feltűnt a megszólításban eluralkodó fejetlenség. A hivatalos stílus sajátossága (lenne), hogy a megszólítás első elemeként szerepel a „tisztelt”, abban az esetben, ha a ranglétra hierarchiájában magunknál följebbre címezzük irományunkat. Szerencsésebb a velünk azonos szintűnek is ezt írnunk, udvariasabb, kevésbé véthetünk ezzel, mint a „kedves”-sel. Alsóbb beosztásban lévőnek viszont a „kedves” dukál. Az életkor itt sokszor nem lehet szempont, hiszen gyakran írunk ismeretlennek, akiről nem tudhatjuk, hány éves.
A „tisztelt” után a beosztást szoktuk írni, ha olyan minőségében keressük a címzettet, azaz például „Tisztelt igazgató úr”, nem pedig „Tisztelt Kis Tasziló”, sem pedig „Tisztelt Kis úr”. Előbbi azért nem, mert nem mint magánembernek szól a megkeresésünk, utóbbinál pedig könnyen ügynöknek vélhet minket, s levelünk olvasatlanul végezheti a kukában. A „kedves” után a név következik, ideális esetben a teljes. Ha nőnek írunk, akkor „Tisztelt igazgatónő”, „Tisztelt elnök asszony”. Az utóbbiban az asszony akkor is megállja a helyét, ha a hölgy történetesen nem férjezett, nem kell kutakodnunk a családi állapotáról, a kisasszony elavult. A titulus versus név választásánál a kőbe vésett szabály az előzékenység, a fennálló viszony helyes mérlegelése, mely sokszor lehet egyedi, hiszen ismerhetünk olyat, aki fölöttünk áll, de bizalmasabb kapcsolatban vagyunk vele.
Amikor egy vaskos számlalevelet kapunk, abban a legszerencsésebb például a „Tisztelt előfizető” lehetne, mely alatt személyes adataink sorakoznának. A „tisztelt” a partnerségi viszony miatt. Férfiaknak „úr”-at, sőt „Úr”-at biggyesztenek a nevük után. Ez számomra olyasféle galantéria, mint amikor az utcán elém támolygó hörög ki magából egy „főnök úr”-at: pénzt akar. Nők esetében nemigen beszélhetünk szerencsés megoldásról: az „úrhölgy” kissé feudális, az „úrnő”-höz már többen társítanának latexet és korbácsot, mint gálánsságot, a „hölgy” is kissé modoros itt, az „asszony” pedig asszonysággá deformálódik, különösen akkor, ha bakfis olvassa. Ha meg semmit sem írnak a név után, a férfiakat se tessenek urazni.
