Korábban is felismerték őt az utcán és kedvesen köszöntek neki, de Lehoczky Zsuzsa az utóbbi hetekben szinte nem tud úgy kilépni a lakásából, hogy valaki ne szólítaná meg és gratulálna a nívós kitüntetéshez.
– Most sokkal többen kifejezik az örömüket. Ezalatt az egy hónap alatt sok simogatást és gratulációt kapok az utcán, a piacon vagy a közértben, ahová járok. Ez az öröm átalakult, nagyon mély és múlhatatlan boldogsággá vált bennem
– mondta Lehoczky Zsuzsa.
NEM SZÁMÍT A PÉNZ
A Nemzet Színésze cím mellé pénzbeli juttatás is jár, ami lelki megnyugvást jelentene egy olyan színésznek, aki nagyon nehéz anyagi körülmények között nőtt fel. A színésznő elmondta,
hatéves korában, miután az édesapja elhunyt, teljesen megváltozott az életük. A következő években gyakorlatilag mélyszegénységben éltek az édesanyjával. Ágyneműre nem futotta, az édesanyja függönyből próbált varrni néhányat és karácsonyfára sem tellett, mindezek ellenére Zsuzsa számára nem mérvadó a pénz.
– Nálam a pénz nem központi kérdés. A mai napig nem tudom, hogy mennyi jár a Nemzet Színésze kitüntetés mellé, sőt nem is hagyom, hogy megmondják nekem. Azt érzem, most értelmet kapott a múltam és nem akarom „elanyagiasítani” magamban ezt a csodát – mondta őszintén Zsuzsa, aki azóta másképp néz a tükörbe.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
– Abban a korban vagyok, hogy nem szívesen nézek már a tükörbe és a képernyőn sem szeretem viszont látni magam. Ugyanakkor fogmosás közben kénytelen vagyok belenézni. Olyankor egy pillanatra megállok és hangosan kimondom magamnak ezt a csodás elnevezést, hogy: „A Nemzet Színésze vagy.” Három percig nézem a fejemet és egyre szebbnek látom magam, mert átitat a boldogság – tette hozzá meghatódva a színésznő, aki idén ünnepli 85. születésnapját. Jobban mondva kivételesen nem akar megemlékezni erről a neves alkalomról.
EGY IDŐRE ELSZÖKIK
Felköszöntötték őt a hetvenedik és a nyolcvanadik születésnapja alkalmából is, azonban most a színházigazgatót arra kérte, hogy ne szervezzenek neki semmilyen különleges meglepetést.
Fotó: Ács Irén/Ország-Világ/MNM Történeti Fényképtár
- Kettő már volt és a harmadikat azt hiszem, egyfajta lezárásként élném meg. Nem akarom önmagamat stresszelni. Még véletlenül se legyenek virágcsokrok és köszöntések, mint amiket nemrég kaptam. Annyi csokrot küldtek nekem, hogy egy külön szobába kellett tennem őket, mert elszívták előlem a levegőt – mesélte nevetve. Úgy döntöttem, hogy elutazok a szülinapom egy előtt egy héttel. Nem azok elől menekülök, akik szeretnek, hanem bizony az én nyolcvanöt évem elől… – mondta elcsukló hangon.
– A kilencvenediket majd megünnepeljük – tette hozzá.
Az édesanyja mindig büszke volt Zsuzsára, amiért sok szép elismerést és díjat kapott az elmúlt évtizedek során.
- Ha még velem lehetne, biztosan sütött volna nekem egy nagy tál szalagos fánkot – mondta mosolyogva – a puszin kívül mindig ezzel nyilvánította ki a szeretetét. Egyébként miután megkaptam a kitüntetést, kimentem hozzá. Vittem neki egy hatalmas virágcsokrot és elmondtam. Örült neki… – mondta a könnyeivel küszködve.
