A 45 évben az a legjobb, hogy az emberi játszmák sosem ismerhetők ki egyértelműen, hol az egyik félnek, hol a másiknak látjuk vagy érezzük magunkénak az igazát. Haigh mindeközben rezignált kívülálló marad, és szereplői között sincsenek vérre menő összecsapások, inkább a csendes őrlődés a jussuk. És ezekben a nagy hallgatásokból, sokatmondó tekintetekből jócskán kijut a nézőnek, ami egyszersmind arra is bőven ad időt, hogy magunkra is forgathassuk a témafelvetést. Eközben a két főszereplő, Charlotte Rampling és Tom Courtenay brillírozik karaktereikben, s nemcsak megérdemelten nyerték el a legjobb színész és színésznő elismerést az idei Berlinalén, alakításukat illetően a szakmabeliek teljes joggal rebesgetnek Oscar-jelöléseket.
És hogy a szerelemnek múlnia kell? A választ a rendező bölcsen a nézőre hagyja.
(45 év, színes, feliratos, angol filmdráma, 95 perc, 2015. rendező: Andrew Haigh. Forgalmazó: Cirko Film.)
