Az arcizom sem engedelmeskedik

Megérkezett Angelina Jolie harmadik saját rendezése, A tengernél: üres szenvedés lopott manírokkal.

Angelina Jolie ünnepelt hollywoodi díva egyszer csak úgy döntött, filmrendező lesz. Kiöregedett, megrémült a konkurenciától, vagy úgy érezte, már ezt is megteheti, ki tudja? Próbálkozásai mindenesetre eddig nem sültek el túl jól. Egy ügyetlen és naiv balkáni történet, valamint egy nagy ívű, de szintén sikerületlen háborús dráma után most megérkezett harmadik alkotása is, A tengernél című, amelyben férjével, Brad Pitt-tel együtt szenved a 70-es évek Franciaországában. A film két óra szinte tökéletes üresség, felszínes és fölösleges drámázás egy nagy elődtől lopott manírokkal csúfítva.

Boldog házasságban élnek, ezért megengedhetik maguknak, hogy megmutassák, milyen egy boldogtalan házasság – nyilatkozta Angelina Jolie A tengernél című filmjéről, amelyet nemcsak rendezett, de a forgatókönyvet is ő írta. Vagyis nagyjából képet alkothatunk róla, miként tekint a művésznő egy kapcsolatra és annak mélységeire.

Nem ritka, ha egy hollywoodi sztár rendezésre adja a fejét, megtették ezt már sokan Robert Redfordtól Johnny Deppig. Jolie tehát nem járatlan úton indult el. Így pontosan tudta, hogy nincs vesztenivalója. Pénze van, és a bukás sem árthat a hírnevének, ráadásul munkát ad egy rakás embernek a technikusoktól kezdve a mellékszerepekben látható kiváló színészekig. Akármi is a végeredmény tehát, a mérleg biztosan pozitív. A vér és méz földjén és a Rendíthetetlen után elkészítette tehát harmadik filmjét is.

A tengernél története szerint egy amerikai házaspár a 70-es években eldugott francia halászfaluba utazik. A férfi (Pitt) író, a nő (Jolie) – mint később kiderül – táncos volt egykor. Házasságuk romokban, és a romok alatt, valahol a mélyben rejtőzik a szörnyű titok, amely miatt képtelenek boldogan élni egymás mellett. A férfi dolgozni jött, de nem tud írni, a nőnek nagyon fáj az élet. Szenvedése közben felfedez egy lyukat a szállodai szobájuk falán, amelyen át a másik szobába lát. Ahová kisvártatva megérkezik a mézesheteit élvező fiatal francia pár, Lea és Francois (Mélanie Laurent és Melvil Poupaud). A kiégett házasok a lyukon át nézni kezdik a fiatalokat, hogy ráleljenek saját idegenségük okára. Ami két óra szenvedés után végül sikerül is nekik.

Angelina Jolie a forgatás előtt valószínűleg rábukkant Michelangelo Antonioni olasz rendező filmjeire, és úgy érezte, az elidegenedés mesterének stílusában kell alkotnia. Bár ne tette volna. A 60-as, 70-es évek kommunikációra képtelen európai felső-középosztályának történetét képtelenség hollywoodi szemüvegen keresztül nézni. Vagyis lehet, csak akkor számítsunk rá, hogy a végeredmény olyan semmitmondó és felszínes lesz, mint A tengernél. Lopott manírok maradnak csupán, a stílus elvész.

Talán nem illendő szóba hozni, de a film legsikerültebb szimbóluma Angelina Jolie tekintete. A művésznő a vélhető plasztikai műtéteknek köszönhetően legnagyobb jóindulattal is olyan, mint egy őrült tudós rosszul sikerült kísérletének eredménye. A szemei mozognak, a szája néha mozog, de idegek híján az arca halott. Így pedig hiába igyekszik kifejezni a szenvedéseit, az izmok nem engedelmeskednek.

(A tengernél [16]. Angol romantikus dráma, 123 perc, 2015. Rendező: Angelina Jolie.)