Angelina Jolie a forgatás előtt valószínűleg rábukkant Michelangelo Antonioni olasz rendező filmjeire, és úgy érezte, az elidegenedés mesterének stílusában kell alkotnia. Bár ne tette volna. A 60-as, 70-es évek kommunikációra képtelen európai felső-középosztályának történetét képtelenség hollywoodi szemüvegen keresztül nézni. Vagyis lehet, csak akkor számítsunk rá, hogy a végeredmény olyan semmitmondó és felszínes lesz, mint A tengernél. Lopott manírok maradnak csupán, a stílus elvész.
Talán nem illendő szóba hozni, de a film legsikerültebb szimbóluma Angelina Jolie tekintete. A művésznő a vélhető plasztikai műtéteknek köszönhetően legnagyobb jóindulattal is olyan, mint egy őrült tudós rosszul sikerült kísérletének eredménye. A szemei mozognak, a szája néha mozog, de idegek híján az arca halott. Így pedig hiába igyekszik kifejezni a szenvedéseit, az izmok nem engedelmeskednek.
(A tengernél [16]. Angol romantikus dráma, 123 perc, 2015. Rendező: Angelina Jolie.)
