A média manipulál bennünket. És hiába lázadunk ellene, végül kiderül, nagyobb szükségünk van a manipulációra, mint a szabadságra – nagyjából ez a ma mozikba kerülő Az éhezők viadala utolsó részének tanulsága. No meg az, hogy egy mesebeli világban a rendszerváltás mégis elhozhatja a boldogságot.
Sokaknak okozott csalódást Az éhezők viadala tavaly ősszel bemutatott harmadik epizódja, A kiválasztott – 1. rész. A Suzanne Collins sikerkönyveit feldolgozó mozifilmsorozat a regénytrilógia kompakt világát négyrészesre dúsította, kettébontva az utolsó kötet történetét. A végeredmény ennek köszönhetően egy izzadságszagú, erőtlen harmadik film lett, amelynek a rekordbevételen túl csak annyi volt a szerepe, hogy a nézőt becsalogassa a most mozikba kerülő fináléra, A kiválasztott 2. részére.
Persze a néző csalogatás nélkül is jegyet vált, hiszen a regény és a film is világsiker, a tinédzserek kedvence, a Harry Potter- és az Alkonyat-sorozatok legfőbb vetélytársa. A történet színhelye még mindig Panem, a közeljövő disztópikus Amerikája, amely államok helyett körzetekre oszlik. Méghozzá tizenkettőre, amelyeket a zsarnoki Kapitólium és annak vezetője, Snow (Donald Sutherland) irányít.
Míg az élet a tizenkét alávetett körzetben nyomorúságos, az uralkodó osztály remekül szórakozik az elnyomottak küzdelmén. És még csak nem is a mindennapi küzdelmeken. Évente ugyanis – a kenyeret és cirkuszt (panem et circenses) jegyében – minden körzetből kiválasztanak egy-egy fiatalt az éhezők viadalára. A verseny résztvevői túlélésük érdekében sorban lemészárolják egymást, amíg csak egy marad, a győztes. A viadalt, mint napjaink valóságshow-it, élőben adja a tévé.
Ebből a világból tör ki a főhősnő, a 12. körzet fejlett igazságérzettel megáldott bajnoka, Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence). Miután kétszer is megnyeri a viadalt, a Kapitólium elleni lázadás élére áll, hogy személyével mozgósítsa a körzetek elnyomott népét a megváltó 13. körzet nevében (így lesz teljes a bibliai szimbolika).
A fináléban a lázadók már a zsarnok Snow kapuján dörömbölnek, ám a határok jó és rossz között elmosódnak, már nem egyértelmű, ki kit manipulál. Az ostrom, a lázadók szabadságharca is viadallá, s így tévéműsorrá válik – mindkét oldalon. Hiszen, mint kiderül, a manipulációra mindenkinek szüksége van. Nagyobb szüksége, mint a szabadságra. A zsarnok megdöntése új zsarnokot szül, aki folytatná a rettegve csodált viadalt, hogy kielégítse a nép vágyait. Egy rendszerváltás – állítja a film –, ha csak az uralkodó osztály cseréjéről szól, sosem hoz igazi változást. Persze egy mesebeli drámába nem fér bele egy ilyen magyarázat. Katniss nyila ezért az új diktátort is leteríti, hogy eljöhessen a várva várt szép új világ.
Az éhezők viadala lezárása egy látványos, ám kissé naiv mese lett a szabadságról. Kérdés persze, hogy az elmúlt hét valóságos eseményei után a közönség hisz-e még a mesékben.
(Az éhezők viadala – A kiválasztott 2. rész [16]. Amerikai kalandfilm, 136 perc, 2015. Rendező: Francis Lawrence.)
