A Nemzeti Örökség Intézete elnökét a premier után az Életreítéltek létrejöttének körülményeiről kérdeztük. Radnainé Fogarasi Katalin elárulta, a film célja, hogy szélesebb körben is megismertesse a Kisfogház történetét, missziója, mondhatni, a történelmi ismeretterjesztés. Nem akartak túl sok szereplőt, ezért végül négy hatásos, de a feltáruló borzalmak ellenére sem sokkoló, az általános iskolások és az érettségi előtt álló diákok számára is emészthető elbeszélés maradt az alkotásban. Mint felelevenítette, a film ötlete tavaly a 298-as parcellánál, a 89. évében elhunyt Fehérváry István, a Magyar Politikai Elítéltek Közösségének elnöke temetésén fogant meg a fejében.
„Arra gondoltam, hogy megint elment egy hős, és lassan nem marad senki, aki elmesélhetné az utókornak ezeket a megrendítő történeteket.”
Elmondta, a Nöri meghívásos pályázatot írt ki a film elkészítésére, amelynek győzteseként két fiatal tehetség készíthette el a filmet. Szakonyi Noémi nemzetközi díjat nyert egy filmtervével, Vincze Máté Artur diplomafilmjét pedig beválogatták az Urániában megrendezett nemzetközi dokumentumfilm-fesztiválra. Mindketten nemrég végeztek dokumentumfilm-rendezői szakon, Almási Tamás osztályában.
Az emlékhely ismeretlenségét ugyanakkor az is jól mutatja, hogy a Kisfogházról ők is csak a pályázati kiírás kapcsán hallottak először
– jegyezte meg az elnök.
Bár az alkotók szerették volna, Göncz Árpád betegsége miatt már nem szerepelhetett a filmben. Mécs Imre érzelmi okokból nem vállalta a felkérést, ám tanácsadóként segítette a filmkészítők munkáját. Ő ajánlotta Puchert Jánost is: az egykori sorkatonának már csak egy hete volt hátra a leszerelésig, amikor kitört a forradalom, majd parancsot teljesítve harcokba keveredett, halálra ítélték, végül Wittner Máriához hasonlóan tizenhárom évet ült börtönben.
