Éppen azért, mert ahogy rengeteg válogatott meccset néztem végig, mindig reménykedve, hogy miénk lesz a siker, úgy végignéztem már sok HBO-sorozatot is, de mindig azt várom, hogy egyszer csak lesz a magyar stáb mellé magyar ötlet is. Idáig ugyan nem jutottunk, de hát az Eb-t sem nyertük még meg.
Én viszont már láttam négy részt az Aranyéletből (az HBO oldalán mind a négy megtekinthető ingyenesen, de aztán már fizetni kell érte, hiszen a csatorna nem reklámokból, hanem előfizetésekből tartja fenn magát), és szomorkodom, hogy várnom kell két hetet a következőre (azért két hetet, mert a tévében még csak tegnap ment le a harmadik epizód, vasárnap jön a negyedik).
Szóval kicsit valóban olyan ez, mint a magyar foci: kijutottunk az Eb-re, hatalmas az eufória, de azért tudjuk, hogy nem fogjuk megnyerni. Ugyanez áll az Aranyéletre is. Elkészült, marha jó, de azért tudjuk, hogy vannak ennél jobb sorozatok is. Azonban az kétségtelen, hogy egy nagyon fontos szakasznál tartunk a magyar sorozattörténelemben. Jó a forgatókönyv, jók a párbeszédek, jó a rendezés, jók a színészi alakítások, jó a képi világ – és ez az egész még magyaros is.
Mert Miklósiék élete tényleg magyar: tele van stiklikkel és mutyikkal – olyanokkal, amelyeket a társadalmunk nagyon is jól ismer, sőt talán hétköznapinak is gondol, de annál egy fokkal súlyosabbakkal is. A korrupció úgyis elég témát szolgáltat a belpolitikai újságoldalakon, a szervezett bűnözés pedig szépen átsző mindent, ami ezzel kapcsolatos. Ezt pedig jól vette észre nem csupán az alkotógárda, de a csatorna is. A sorozat ugyan nem brutális maffiaügyekkel foglalkozik, így aki vérre és bosszúhadjáratokra vágyik, annak nem ez lesz a kedvence, de a maga műfajában nagyon is a helyén van. Fordulatos, izgalmas, és hát vér is van benne, persze nem vödörszám.
Adott egy család, Miklósiék, akik kifejezetten jó anyagi körülmények között élnek valahol a budai hegyekben, az apa (Thuróczy Szabolcs) „vállalkozó”, de maffiózónak gyenge, az anya (Ónodi Eszter) unatkozó háziasszony, egy alapítvány törtető önkéntese, a fiú (Olasz Renátó) egy suttyó, kezdő rapper, a lány (Döbrösi Laura) pedig a kivétel maga, hiszen eltökélt és eminens. De ez a jó anyagi körülmény nem jó úton került a birtokukba, a kezdetekben erősnek tűnő apa pedig ráeszmél, hogy nagyon nem jól mennek a dolgok, a rendőrség látószögébe is bekerül, azonban a stiklikkel és a mutyikkal való szakítás, ahogy az életben, úgy itt sem egyszerű, főleg ha az embernek tetemes tartozása van. Segítség pedig kevés akad, és az anya is csak súlyosbítja a helyzetet.
Innen megyünk tovább, remélem, nemcsak a jó folytatás felé, hanem abba az irányba is, amerre a magyar HBO forgatókönyv-fejlesztői már szorgos munkával készítik elő az első, teljes egészében magyar sorozatukat.
(Aranyélet – HBO, vasárnaponként 20 órakor.)
