Sorrentino mégsem téveszt léptéket. Ha céljai között szerepelt, hogy életigenlő filmet készítsen, kimondhatjuk, sikerrel járt: a Mick és Fred számára tésztaként nyúló múlt emlékeinek feldolgozatlansága, a szűkülő jövőtől való félelem és a tragédia patikamérlegen kimért adagokban keveredik össze, oldódik fel az élet szépségét hirdető látványban.
Sorrentino alkotásainak ellentmondásos megítélését mi sem mutatja jobban, minthogy előző filmjéhez, az Oscar-díjat nyert A nagy szépséghez hasonlóan az idén már agyondíjazott Ifjúságot is művészkedő, mérsékelten szórakoztató giccsnek ítélte a kritikusok egy része, míg mások az egekbe magasztalják. Akárhogy is: ha Sorrentino filmje nem volna több szemfényvesztésnél, akkor is érdemes belevakulni.
(Ifjúság. Olasz–svájci–angol–francia filmdráma, 118 perc, 2015. Rendező: Paolo Sorrentino.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!