A dán lány: gyáván a bátorságról

A dán lány című, négy Oscar-díjra jelölt film egy férfitestben élő nő hamis tragédiája.

fib
2016. 01. 27. 14:59
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tökéletes A dán lány. Tökéletes bizonyítéka annak, hogy nem lehet bátor közönségfilmet készíteni. A kettő együtt nem megy. Ha tabukról akarunk beszélni, beszéljünk tabukról, és ne csináljunk a tragédiából hamis tündérmesét. Ez nem a Mary Poppins, a keserű orvosság nem megy le egy kis kanál cukorral.

A Tom Hooper (A király beszéde) rendezte, idén négy Oscar-díjra jelölt film egy transznemű festő igaz történetét igyekszik feleleveníteni: az 1882-ben született dán Einar Wegener számára a férfitest, amelybe született, tévedés volt, ő nőként tekintett magára, és akként is akart élni. Mindebben a társadalmi konvenciók akadályozták. Mélyre temetett vágya azonban felszínre tört, amikor női ruhában állt modellt szintén festő felesége, Gerda számára. Innen pedig nem volt kérdéses az útja: az elsők között végeztetett magán nemváltó műtétet, amelynek köszönhetően Einar Wegenerből Lili Elbe lett.

A téma nyilvánvalóan kényes. A transzneműség, vagyis amikor a testi nem és a nemi identitás alig, vagy egyáltalán nem fedi egymást, ritkán válik beszédtémává. Aki a tudatát és a testét probléma nélkül össze tudja egyeztetni, nehéz elképzelnie, mi történik, amikor – mint Einar esetében – a férfi jegyek ellenére az agy nőként működik. S mivel elképzelni is nehéz, beszélni róla szinte lehetetlen, mit kezdjünk akkor egy filmmel, ami a legszélesebb nyilvánosságot célozza meg?

A dán lány – annak ellenére, hogy egy fikciós életrajzi regény alapján készült – ragaszkodik a valósághoz, vagyis kvázi igaz történetként tálalja számunkra Einar/Lili, valamint felesége, Gerda életét. A film célja egyértelmű: úttörőként, az önmagát a környezetével szemben is vállaló hősként bemutatni a férfiból nővé alakuló művészt. A bátorságot azonban a leggyávább módon érzékelteti.

Einar (Eddie Redmayne) érzékeny művészként jelenik meg a filmben, akinek mindene a felesége, Gerda (Alicia Vikander). Amikor Einar nőként áll modellt, elindul benne valami: női ruhákat ölt magára, nőként mutatkozik az utcán, férfiakkal találkozik, végül pedig már képtelen újra Einarrá válni. Mindeközben Gerda a férjéről készült női portrékkal egyre híresebbé és elismertebbé válik, egymás után nyílnak a kiállításai, és még Párizsba is meghívják. Itt Einar elhatározza, végleg nővé változik.

A valóságban azonban Gerda valószínűleg homoszexuális volt, a filmben ábrázolt harmonikus házasság valójában tehát egy életközösségként működött, amellyel a két ember megfelelhetett a társadalmi elvárásoknak. Lili/Einar küzdelme pedig tragédiák sorozata volt, amely egy sikertelen műtéttel vált végzetessé. Ehhez képest a filmben a nővé válás egy művészien törékeny folyamatként jelenik meg, mintha az egész a vászon és a puha ecset összjátéka lenne csupán. Ráadásul miután férjét férfiként elvesztette, Gerda egy szőke, kék szemű, igazi alfahímet kap maga mellé, nehogy a néző nagyon kényelmetlenül érezze magát szegény nő miatt.

A szándék nyilvánvaló, fogyaszthatóvá akarták tenni a konvenciókat felforgató sorsot. Ám a közönség igényeinek megfelelni vágyó gyávasággal a lehető legnagyobb hibát követték el az alkotók: le akarták bontatni a tabukat, de csak tovább erősítik azokat. Így hiába az erőlködés, az orvosság sem hat, és az édesség is émelyítő.

(A dán lány [16], amerikai–angol életrajzi dráma, 120 perc, 2015. Rendezte: Tom Hooper.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.