A valóságban azonban Gerda valószínűleg homoszexuális volt, a filmben ábrázolt harmonikus házasság valójában tehát egy életközösségként működött, amellyel a két ember megfelelhetett a társadalmi elvárásoknak. Lili/Einar küzdelme pedig tragédiák sorozata volt, amely egy sikertelen műtéttel vált végzetessé. Ehhez képest a filmben a nővé válás egy művészien törékeny folyamatként jelenik meg, mintha az egész a vászon és a puha ecset összjátéka lenne csupán. Ráadásul miután férjét férfiként elvesztette, Gerda egy szőke, kék szemű, igazi alfahímet kap maga mellé, nehogy a néző nagyon kényelmetlenül érezze magát szegény nő miatt.
A szándék nyilvánvaló, fogyaszthatóvá akarták tenni a konvenciókat felforgató sorsot. Ám a közönség igényeinek megfelelni vágyó gyávasággal a lehető legnagyobb hibát követték el az alkotók: le akarták bontatni a tabukat, de csak tovább erősítik azokat. Így hiába az erőlködés, az orvosság sem hat, és az édesség is émelyítő.
(A dán lány [16], amerikai–angol életrajzi dráma, 120 perc, 2015. Rendezte: Tom Hooper.)
