Néhány éve a lengyel filmnapokon vetítettek egy rendőrségi korrupcióról szóló thrillert. A Művész moziban ülve gondolkodtam, itthon miért olyan nehéz ütős műfaji filmet készíteni, amely az atmoszférájának köszönhetően a székbe préseli a nézőt. Miért nem lehet a művészfilmek világán túlmutató szórakoztatás keretében feszes történetet és életszerű párbeszédeket írni, és miért nem lehet mindezt a részleteket egyben tartva megrendezni? Aztán december 30-án a Duna TV-n levetítették a Félvilág című tévéfilmet, és a fenti kérdések jórészt értelmetlenné váltak.
Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró a 2014-ben bemutatott A berni követtel már jelezték, hogy itthon is van létjogosultsága a thriller műfajának. A Félvilág azonban még korábbi alkotásukon is túltesz. A tévéfilm az I. világháború kitörése előtti időszak egyik leghíresebb bűnesetét, Mágnás Elza meggyilkolását dolgozta fel. 1914 januárjában két kocsis egy Dunába dobott utazókosárra lelt, amely egy fiatal nő holttestét rejtette magában. A halott Turcsányi Emília volt, akit a korban csak Mágnás Elzaként ismertek Budapesten. A főváros éjszakai életének hírhedt alakja, az Orfeum legsikeresebb kurtizánja a bécsi származású, gazdag bútorkereskedő, Max Schmidt (Schmidt Miksa) kedvese volt.
A felkapaszkodott nőt egykori barátnője, a lenézett és megalázott Kóbori Rózsi és annak szeretője, a péksegéd Nick Gusztáv ölte meg. A bűnesetről még a New York Times is beszámolt, a János kórházban közszemlére kitett holttest pedig az azonosításig igazi látványossággá vált.
A film megőrizte a történet gerincét, de számos új elemmel és új szereplőkkel gazdagította a gyilkossági ügyet. Az alkotók azonban nagyon ügyeltek rá, hogy ne bonyolítsák túl a sztorit. A Félvilág így a figurák közötti feszültségre épít, ebből bontja ki a gyilkosságot. Mágnás Elza (Kovács Patrícia) és egykori barátnője, későbbi cselédje, Rózsi (Gryllus Dorka) között a gyengéd érzelmek vad féltékenységgé, később nyers haraggá változnak, mikor a „nagyságos asszony” egy új cselédet, Szebeni Katót (Döbrösi Laura) fogad a kegyeibe. Ez a gyilkosság legfőbb indoka, ám a századelő gazdagságának, a méltóságos urak és hölgyek, elsősorban Max Schmidt (Kulka János) buja világának bemutatása Mágnás Elza bukását erkölcsi keretbe foglalja: ahogy a korban gondolták, megölése „az igazság érvényesülését jelentette”.
A hiteles párbeszédek és a feszes történetvezetés példaszerű (és bizonyítja, hogy a jó filmhez tehetségre van szükség, nem 900 milliós állami támogatásra). A színészi játék pedig kifogástalan: a négy főszereplő egyaránt remekül hozza saját karakterét.
Több film is jelezte tavaly, hogy a magyar filmművészetnek hatalmas tartalékai vannak még, a Félvilág is ékes példája ennek. Szász Attila és Köbli Norbert remélhetőleg nem fognak unatkozni a következő években.
