Amerika vérben és hazugságban született újjá

Tarantino Az aljas nyolcas című új filmjében egyetlen szobába zárva beszél rasszizmusról és gyűlöletről.

Kívül tombol a hóvihar, bent pedig indul a játszma, hogy kiderüljön, ki kicsoda. Legalábbis a felszínen. A szabadítóakció ugyanis csupán álca a rendezőnek ahhoz, hogy egy kamaradarabba rejtett eposzt zúdítson a nézőre. Egy eposzt az amerikai polgárháború után újjászülető nemzetről, amelyet a vérgőzös pusztítás nem szabadít föl, csupán közös térbe zárja a gyűlölködőket.

SPOILERESEN FOLYTATJUK!

A fekete Marquis Warren (Samuel L. Jackson profi alakításában) egykori unionista őrnagy, jelenlegi fejvadász is a vihar foglya, ahogy egy leendő seriff, egy déli partizáncsapat egykori tagja, a rasszista Chris Mannix (Walton Goggins, aki szintén nagyot játszik) is. De a kabinba zárva várja jószerencséjét egy angol (Tim Roth), egy mexikói (Demián Bichir) és egy jenki (Michael Madsen) gazfickó, valamint egy egykori déli tábornok (Bruce Dern) is. Ők szép sorban mind feldobják a talpukat, és az utolsó nagy fordulat után, mikor egy flashbackben lehullanak az álarcok, a fekete őrnagynak és a rasszista seriffnek kell összefognia, hogy méltósággal pusztulhassanak el.

Az eredeti cím – gyűlöletes vagy gyűlölettel teli nyolcas – szellemében így a film az amerikai nemzetet szétfeszítő feszültségek szimbóluma is lehet akár. Mindenki gyűlöl mindenkit, és végül mindenki meghal, de a törvény szava mégis tovább él: a nőt felkötik.

Tarantino már előző filmjében, a Djangóban is alaposan belefeledkezett a rasszizmus témakörének boncolgatásába. Az aljas nyolcas azonban sokkal mélyebb és okosabb lett elődjénél. De szofisztikáltabb lett az eggyel korábbi Becstelen brigantyknál is, amelyben a második világháború lezárását írta újra a rendező – egyebek mellett egy Hitler elleni sikeres merénylettel. Ezúttal nem változtatta meg a történelmet, csupán csinálta, amihez igazából ért: elmesélt egy sztorit, amelyet a közönség akár összefoglalásnak, akár krédónak is tekinthet.

Marquis Warren az amerikai elnök, Abraham Lincoln neki írt levelét hordja a belső zsebében. Az írás persze hamis, csupán arra szolgál, hogy az őrnagy „megvédje vele magát a fehérektől”. A film záróakkordjaként az állevelet a felkötött nő kiszenvedett holtteste mellett úgy olvassa fel a haldokló seriff, mintha az az alapító atyák üzenete lenne. És a film szerint valóban az: egy hazugságban és vérben újjászülető nemzet alapító okmánya.

Hogy mindez unalmas vérontás vagy igazi művészet, ki-ki eldöntheti. Az az egy biztos, hogy a majd’ háromórányi hóvihar után a moziból kilépve bokáig süllyedtem a frissen hullott hóba.

(Az aljas nyolcas [18], amerikai western, 2015, 182 perc. Rendező: Quentin Tarantino.)