Jól áll a rókabőr az olasz csődörön

Sylvester Stallone élete alakítását nyújtja az új Rocky-film mellékszerepében.

MaPet
2016. 01. 25. 14:11
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Története során Hollywood kevés olyan szeretni való hőst villantott fel, mint Rocky Balboa, az idei Aranyglóbusz-gála egyik meglepetése mégiscsak az volt, amikor a philadelphiai bunyós alakjának életre keltéséért és túléléséért felelős Sylvester Stallone rámarkolt a legjobb férfi-mellékszereplőnek járó díjra. A hetedik Rocky-film, a sorozat mellékhajtásaként (spin-off) is felfogható Creed – Apollo fia a váltakozó minőségű franchise értelmetlen folytatásának tetszett, és az első kritikák megjelenéséig úgy volt, hogy idehaza el sem jut a mozikba. Stallonéból nem sokan néztek ki egy ilyen rangos elismerést, és valljuk meg, nem minden ok nélkül.

Pedig a Rockyval 1976-ban beindult, majd a stúdiók látványkonyhájában landolt karrier sikere és megmentése Stallone filmes profizmusáról – kiváló produceri, rendezői, forgatókönyvírói és szerepérzékéről – árulkodik. Bár visszatérése a nosztalgiára épülő filmek sorának köszönhető, Stallone talentumáról sokat elmond, hogy egyik karakterének újraélesztésével sem vált nevetségessé. Sőt: a 2006-os Rocky Balboa, a 2008-as John Rambo, valamint az Expendables és folytatásai felpolírozták megkopott hírnevét. Feltámadásának akadt előjele: az 1997-es Copland pocakos, depressziós seriffjének szerepében például sikerült kitörnie a fitneszfasizmus és botoxkísérletek áldozatává lett akciósztár bábjából, és – Robert de Niro és Harvey Keitel méltó partnereként – újra felröppent a remek drámai színész imágója.

A Creedben nyújtott alakításával Sly ennél is magasabban szárnyal. Pedig a történet és – ne szépítsük – Rocky figurája is egyszerű, mint a pofon. A főszereplő Adonis (Michael B. Jordan) nem ismerhette nehézsúlyú világbajnok apját, Apollo Creedet, Rocky első komoly ellenfelét és barátját ugyanis még a születése előtt agyonüti a ringben egy szovjet húsgólem (Ivan Dragót az ifjú Dolph Lundgren játszotta a Rocky 4.-ben). Miután a házasságon kívül született kisfiú az édesanyját is elveszíti, nevelőotthonba kerül, majd apja felesége veszi magához. Hiába a biztos munkahely és az anyagi biztonság, Adonis felnőttként bunyós karrierről álmodik. Mexikóba átjárva egyre aratja ringbeli győzelmeit, de az edzését senki sem vállalja el, ezért Philadelphiába megy, hogy a létezéséről addig mit sem sejtő Rockyt kérje fel a felkészítésére.

Ryan Coogler rendező kellemes déja-vu-filmet épített fel az alapmű paneljeiből. Bár a Creed esetében tökélyről szó sincs, azt nemigen bánjuk, hogy a figurákban, helyszínekben, fényképezésben, párbeszédekben vagy akár a bunyósok irreális ütésszámában és állóképességében a nagy előd ikonikus jelenetei sejlenek fel. Miközben az üzenet mit sem változott: ez a film is jobbára az akarat diadalához vezető véres-verejtékes küzdelemről szól.

Stallone talán kifogyott az ezzel kapcsolatos életbölcsességekből, Coogler forgatókönyvét olvasva azonban felcsillanhatott a szeme. „Az idő mindenkit legyűr. Az idő veretlen” – hangzik el a filmben, Stallone alakításában pedig mintha éppen ehhez igazodna a hétköznapi hősök éleslátásával felvértezett őskarakter. A csupaszív, de kőkemény Rocky ezúttal öreg és sebezhető. Ráadásul nemcsak tanítványának, neki is meg kell küzdenie élete ellenfelével.

A hiúság álcájából kilépő Stallone metamorfózisához hasonlót eddig csak a romantikus vígjátékok özönéből hirtelen színészgéniusszá vedlett Matthew McConaughey produkált. De rókabőr talán rajta sem állna olyan jól, mint az olasz csődörön.

(Creed – Apollo fia, színes, feliratos, amerikai filmdráma, 95 perc, 2015)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.