A filmmel kapcsolatban, amelyben az anyjához már-már betegesen ragaszkodó karaktert alakít, elmondta, alapvetően egy romantikus komédia, amelynek nincs komoly társadalmi üzenete. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a fiú semmilyen áron nem akarja elhagyni a szülői házat, és ez utalás arra, hogy ma a fiataloknak sokkal gyorsabban kell felnőtté válniuk.
„Franciaországban hatalmas a munkanélküliség, a fiatalok nem látják a jövőjüket, azzal viszont tisztában vannak, hogy a problémájukat nem fogja helyettük senki megoldani”
– mondta Lacoste, hozzátéve, hogy valóban nem véletlen, ha erre utalást éreznek a nézők a filmben. Ugyanakkor szerinte sokkal inkább a burzsoázia kritikája érhető tetten a moziban – a sznob anya karakterén keresztül. Az anya-gyerek kapcsolatról úgy nyilatkozott: az Így jártam a mostohámmal a szülők felelősségét is megfogalmazza a gyerekek jellemének alakulásával, félresiklásával kapcsolatban.
A kérdésre, hogy mennyire volt kihívás egy szociopata figurát eljátszani, Lacoste úgy felelt, inkább vicces volt, mert gátlástalan karaktere lehetővé tette, hogy igazán antipatikussá tegye a szerepet, és olyan messzire menjen el vele, amennyire nem is gondolt korábban.
„Improvizáció viszont nem volt a filmben, mert a rendező-főszereplő Julie Delpy munkamódszere ezt nem tette lehetővé” – mondta. Ami az eddigi elismeréseit illeti, figyelemre méltó visszafogottsággal beszélt arról, hogy már díjra jelöltnek lenni is megtiszteltetés, főleg, ha egészen kiváló kollégákkal terjesztik fel, s egyáltalán nem csalódott, ha egy díjat végül nem ő nyer el.
A színészet lényege számára, hogy jó filmeket készítsen olyan rendezőkkel, akiket kedvel, és hogy a segítségükkel új univerzumokat fedezzen fel: „A legfontosabb nekem mégis az, hogy olyan filmekben szerepeljek, amelyeket én is szívesen megnéznék.” Amíg ilyen egészséges ars poetica vezérli, nagy bajba nem kerülhet.
