Az iskolai menzáról a francia film élvonalába

A fiatalok problémáját nem oldja meg helyettük senki – véli Vincent Lacoste frankofón színészüstökös.

Hallották már Vincent Lacoste nevét? Ha nem, jobban járnak, ha elkezdik memorizálni, mert a fiatalember jó úton halad afelé, hogy a francia film következő korszakos sztárja legyen. Igazi őstehetségnek tartják, a színészetet sosem tanulta, és az eltelt években sem képezte magát színiiskolában. Gyerekként nem foglalkoztatta a film, véletlenül fedezték fel, amikor egy iskolai ebéd közben a menzán megkérdezték, nem akar-e részt venni egy szereplőválogatáson. Ő pedig poénból kipróbálta magát, és rögtön beválogatták.

Ez volt az első szerepe 2009-ben a Helyes kölyökben, amely mindjárt felhívta a tehetségére a figyelmet, és jelölték is érte a Francia Filmakadémia legígéretesebb tehetség César-díjára. A siker még Lacoste-ot is őszinte meglepetésként érte. Bár ezt a díjat nem nyerte el, a karrierje így is hatalmas lökést kapott: azóta évente három-négy filmben szerepel. „Az igazi megtiszteltetés, ha izgalmas szereppel keresnek meg” – állítja. Nem panaszkodhat, többek között a franciák féltve őrzött Asterix-történetében is részt vett már, amikor 2012-ben az Asterix és Obelix: Isten óvja Britanniát című filmben játszott.

Tavaly a Hippokratészben nyújtott alakításáért már a legjobb színész César-díjára jelölték. Az idén többek között Gérard Depardieu-vel és Isabelle Huppert-rel is lesz közös filmje. Ha ilyen tempóban halad, csak idő kérdése, hogy mikor ér el igazán nagy áttörést. Lacoste még mindig csak 22 éves, de 15 mozifilmmel a háta mögött szinte veteránokat megszégyenítő profizmussal nyilatkozott lapunknak Párizsban. A fiatal színész szerényen állt a kérdésekhez, és annak ellenére igyekezett angolul válaszolni rájuk, hogy meglehetősen törte a nyelvet.

„Ebben is fejlődnöm kell” – mondta, s a hozzáállása jól mutatja az alázatát, ahogy a szakmájához viszonyul. A magyar mozikban legújabban az Így jártam a mostohámmal című keserédes komédiában látható, amelyben egy, az anyja új barátját nem szívelő tinédzsert alakít, aki mindenáron tönkre akarja tenni a bimbózó kapcsolatot, és kisajátítani magának az őt egyedül nevelő édesanyját.

A filmmel kapcsolatban, amelyben az anyjához már-már betegesen ragaszkodó karaktert alakít, elmondta, alapvetően egy romantikus komédia, amelynek nincs komoly társadalmi üzenete. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a fiú semmilyen áron nem akarja elhagyni a szülői házat, és ez utalás arra, hogy ma a fiataloknak sokkal gyorsabban kell felnőtté válniuk.

„Franciaországban hatalmas a munkanélküliség, a fiatalok nem látják a jövőjüket, azzal viszont tisztában vannak, hogy a problémájukat nem fogja helyettük senki megoldani”

– mondta Lacoste, hozzátéve, hogy valóban nem véletlen, ha erre utalást éreznek a nézők a filmben. Ugyanakkor szerinte sokkal inkább a burzsoázia kritikája érhető tetten a moziban – a sznob anya karakterén keresztül. Az anya-gyerek kapcsolatról úgy nyilatkozott: az Így jártam a mostohámmal a szülők felelősségét is megfogalmazza a gyerekek jellemének alakulásával, félresiklásával kapcsolatban.

A kérdésre, hogy mennyire volt kihívás egy szociopata figurát eljátszani, Lacoste úgy felelt, inkább vicces volt, mert gátlástalan karaktere lehetővé tette, hogy igazán antipatikussá tegye a szerepet, és olyan messzire menjen el vele, amennyire nem is gondolt korábban.

„Improvizáció viszont nem volt a filmben, mert a rendező-főszereplő Julie Delpy munkamódszere ezt nem tette lehetővé” – mondta. Ami az eddigi elismeréseit illeti, figyelemre méltó visszafogottsággal beszélt arról, hogy már díjra jelöltnek lenni is megtiszteltetés, főleg, ha egészen kiváló kollégákkal terjesztik fel, s egyáltalán nem csalódott, ha egy díjat végül nem ő nyer el.

A színészet lényege számára, hogy jó filmeket készítsen olyan rendezőkkel, akiket kedvel, és hogy a segítségükkel új univerzumokat fedezzen fel: „A legfontosabb nekem mégis az, hogy olyan filmekben szerepeljek, amelyeket én is szívesen megnéznék.” Amíg ilyen egészséges ars poetica vezérli, nagy bajba nem kerülhet.