Nem derül ki, milyen nehézségekkel küzd, mint harcművész, vállalkozó, állattartó, pedagógus, férfi és a többi – azon túl, hogy az edzésprogramja tényleg kemény. Az azért kiderül a filmből, hogy a lovasíjászat egész spirituális hátterével arról szól Kassai számára, hogy megtalálta azt, amiben igazán hinni tud, és ami segít neki élni. Az elkötelezettség valódisága a film hiányosságai ellenére is megérinti a nézőt. Jó élmény hiteles emberrel találkozni a filmvásznon; mindegy, hogy az illető lovasíjászkodik, regényt ír, versenyt úszik vagy árvákat nevel.
Egyértelmű, hogy van Magyarországon érdeklődés a téma iránt, mert a filmet különösebb marketing nélkül és a nem túl előnyös vetítési időpontok dacára is 4000-4500-an látták a múlt hét végéig, legalább is a forgalmazó, az Anjou Lafayette bevallása szerint.
A sztorira rárepült a Jobbik is: Novák Előd a Facebookra posztolta ki, hogy elment megnézni a filmet. Sajnos ezt az alkalmát arra használta fel, hogy a Saul fiával vesse össze A Lovasíjász támogatását és vetítési időpontjait, ami a filmek milyenségétől függetlenül is teljesen értelmetlen, almát a körtével típusú összehasonlítás.
Ráadásul nagyon rossz üzenet, amikor valaki egy általa fontosnak tartott kulturális terméket egy másikkal szemben próbál meghatározni. Amennyire a filmből megismertük, ez az ötlet valószínűleg Kassai Lajos filozófiájától is idegen. Ő pont az az ember, aki tudja hitelesen képviselni önmagát, és fel sem merül benne, hogy ezt más ellenében kellene tennie.
(A Lovasíjász, színes, magyar dokumentumfilm, r.: Kaszás Géza, 115 perc, bemutató: 2016 január 21.)
