Az erőszak az úr a siket fiatalok intézetében

Kizárólag jelnyelven szól A törzs, melyben a fiatalok rabolnak és erőszakolnak.

A felirat elmaradásának indoklása így csalóka lehet, az ép hallású nézőknek szólhat: két filmet nézünk így is, és rendkívül érdekes lehet, a siket nézők hogyan értelmezték a látottakat. Ahogy egyébként a forgalmazó oldalán egy siket néző is érdeklődött: hogyan értelmezték a művet azok, akik számára feloldhatatlannak bizonyult a jelnyelv jelentése, akik nem ebből a világból érkeznek?

A film kamasz szereplői által létrehozott, az erőn és az elnyomáson alapuló közösség élete rendkívül egyszerű szabályokra épül, a rend betartásához alig kell valamit elfogadni és tiszteletben tartani a brutalitáson és az érzelemmentességen túl. Itt nem szeretni vagy gyűlölni kell, hanem engedelmeskedni, fizetni, zsákmányt szerezni, a jutalom pedig nem szeretkezés vagy egymásra találás lehet, hanem egy gyors orális szex a gépház mögött.

A film pedig azzal sokkol igazán, hogy ezek a fiatalok gyakorlatilag ellenállás és közbeavatkozás nélkül tarthatják fenn brutális világukat: senkit, a rájuk felügyelő felnőtteket sem érdeklik, még a bűneik sem kerülnek megtorlásra. A többségi társadalom tagjai nem értik őket, nem is érdeklődnek: ha az utcán a banda a nyomukba ered, örülhetnek, ha el tudnak menekülni, ha a vonaton plüssállatokat próbálnak eladni, elég csak a fej ingatásával jelezni, hogy nem kérnek belőlük. Ez pedig kölcsönös: Sergeinek sincs szüksége a vevőkre, annak örül leginkább, ha egy üres fülkét talál, ahonnan egyszerűbben zsákmányolhat nagyobb összegeket.

Kegyetlen abortuszjelenetet, erőszakot, brutális gyilkosságokat láttunk a fentebb említett filmekben is, viszont ezeknél emberi nyelvet is tapasztalhattunk, láthattuk, hogy létezhet(ne) másféle világ is. A törzs világa inkább a 14 éve bemutatott Lilja 4-everé: a nyomasztó (kelet-európai) közegből nincs kitörés, nincs menekvés, kizárólag a mocsokba való egyre mélyebb süllyedés. Ábrándozni épp lehet a menekülésről: ott Svédországról, itt Olaszországról, de valójában ez is teljesen értelmezhetetlen lesz, mert a szereplő fiatalokból egyszerűen a világ nem kér, nem érdeklődik irántuk. A Lilja 4-ever hősnőjével együtt lehetett érezni, lehetett szeretni és látni, mennyire vágyik ő is erre a szeretetre: itt erre már nincs lehetőség. Ezek a fiatalok már nem kérnek érzelmeket, ők pénzt akarnak, anyagi javakat, biztosabb megélhetést, ezeket pedig kíméletlenül el is veszik, ha tudják. Ahogy a főhős is erőszakkal tudja csak megszerezni a „szerelmet”: a birtoklás és a kizsákmányolás lesz itt az elsődleges, és legkevésbé sem a másiknak való jót akarás.

Az utóbbi évek egyik legnyomasztóbb filmje nem kínál feloldozást, biztosan haladunk a brutális végkifejlet felé, mely némiképp szintén párhuzamba vonható a Lilja 4-ever zárlatával. Csak míg a feloldás a főhősnő számára a korábbiak átértékelésével és az önmagával való végleges leszámolással jár, itt nyilván továbbra is az erőszak és a brutális bosszú lesz az, ami véget vethet a gyötrelemnek. Már a nézőjének, aki a vetítés után kisétálhat a moziból, és jó esetben meg is tudhatja siket társaitól, ők hogyan értelmezték a látottakat. A filmben nem, itt viszont van mód a párbeszédre, a megismerkedésre és a megértésre: talán lesznek, akik élnek is ezzel.