Kimberley Motley amerikai ügyvéd és családanya, három gyerekkel és észak-karolinai kertes családi házzal. Csak egy évet tervezett Afganisztánban, de végül hét lett belőle. Ő az egyetlen nyugati ügyvéd, aki itt praktizált. Munkájáról a magyar gyökerekkel is rendelkező dán filmrendező, Nicole Nielsen Horanyi készített erősen politikus dokumentumfilmet Motley törvénye (Motley's Law) címmel, amelyet a Titanic filmfesztiválon mutattak be Budapesten.
Többek között arra sem, hogy alkalmazza az amerikai közreműködéssel bevezetett, nyugati mintájú jogrendszert. Kimberley Motley betekintést enged a nézőnek abba is, hogy az új jog mellett hogyan élnek a hagyományos intézmények és az iszlám jog, a saría. Miközben próbálja az afgán bíróságokon és hatóságokon bevasalni a törvények betartását, arra is rákényszerül, hogy részt vegyen egy dzsirgának nevezett hagyományos bírói testület ülésén, és az új jogrendszeren kívül próbáljon elsimítani egy ügyet; egy hatéves kislányt saját apja adott el tartozásai fejében feleségnek. Az ügyvédnő utána gyorsan ír egy dühös levelet a The New York Timesnak, mert a lap cikkében szó sem volt arról, hogy az ügy végül miképpen oldódott meg.
Az energikus, alig negyven esztendős fekete-afrikai Motley, az egykori szépségkirálynő a film tanúsága szerint két lábbal áll a földön, és mindig kerek perec megmondja a véleményét. Afganisztánba amerikai ösztöndíjjal érkezett, amelyet a jogászhiány miatt írtak ki. Cégeket képvisel, ebből él, és mellette elvállal emberi jogi szempontból fontos ügyeket.
Nem esik bántódása, a hatóságok is többé-kevésbé elfogadják, de időről időre értesülünk a tálibok kabuli támadásairól. Közben a háttérben ott egy darab Amerika: a Halloweent és függetlenség napját családjával ünnepli Motley, ezek a képsorok nem túl érdekesek. Annál érdekesebb Motley férjének esete, akire rálőnek az utcán. „Az amerikaiak a hülye fegyvereikkel....legalább a szabadidőmben szeretnék békében élni” – háborog az ügyvédnő. Ennek is van politikai aktualitása, a 2015-ben bemutatott film készítése idején, 2014-ben is dúlt a fegyvertartásról szóló vita, de a korlátozást szorgalmazó Obama elnöknek máig nem sikerült eredményt elérnie. Az elnökről két felvételt is bevágnak, amelyeken arról beszél, hogy kivonják az amerikai csapatokat Afganisztánból.
A rendező nem feszegeti az afganisztáni konfliktusok eredetét és azt sem, hogy mennyit használt a helyzetnek az amerikai beavatkozás, vagy hogy egyáltalán lehetséges-e exportálni a demokráciát ezekbe az országokba; végül is maga Motley is ennek az exportnak a terméke. Bár ma is mintegy tízezres NATO-haderő állomásozik itt, az Egyesült Államok valóban kivonta hadereje nagy részét. A film állásfoglalása egyértelmű: ez hiba volt. Erről a témáról nem beszélnek a film afgán szereplői. Csak egy nevét elhallgató tolmácstól halljuk, hogy el fognak szabadulni a belharcok, ezért ha az amerikaiak mennek, megy ő is. Hogy hová, azt még nem tudja.
