Mikor nevethetünk egy mozgássérültön?

Till Attila Tiszta szívvel című filmje hatalmas szívvel mesél a kerekesszékes bérgyilkosról.

Azért lett nagyszerű a film, mert hihetetlenül érzékeny. Ezt már Till Attila előző filmjei, a Pánik és a húszperces Csicska esetében is megtapasztalhattuk – persze időnként más előjellel. De az új filmjét olyan szeretet és elfogadás mozgatja, amely manapság hiánycikk itthon. Ki lehet nevetni egy mozgássérült embert, ha ügyetlenkedik? Ki bizony, ha ez a nevetés megőrzi őt emberként, ha a nevetésben ott van, hogy ugyanolyanok vagyunk, és ugyanúgy nevetünk.

„Ez nem olyan film, amilyenből már mindenki látott ötöt” – fogalmazott Till Attila rendező a sajtóvetítés utáni beszélgetésen, melyen majdnem a teljes szereplőgárda felvonult. És ebben valószínűleg igaza van, mert születtek ugyan filmek, amelyek mozgássérült szereplőkkel készültek, vagy a korlátozott életlehetőségeket vitték vászonra, de kevés olyan akad, ha akad egyáltalán, amely egy akciófilm, egy krimi, egy vígjáték és egy dráma vegyítésével ábrázolja a fogyatékosságot. Méghozzá úgy, hogy nem leplez el, hanem minden rezdülésre figyelve kihasználja a testi fogyatékosság összes lehetséges humorforrását.

Két fiatal mozgássérült fiú, Zoli (Fenyvesi Zoltán) és „Barba Papa”, avagy Ádám (Fekete Ádám) összebarátkozik az egykori tűzoltóval, Rupaszovval (Thuróczy Szabolcs), aki egy baleset következtében kerekesszékbe kényszerült. Rupaszov a szerb maffiának dolgozik, embereket tesz el láb alól, olyanokat, akik egy kerekesszékestől várnák utoljára, hogy golyót repít a fejükbe. A férfi beveszi a két fiatalt a buliba, a gengszterfőnöknek (Vitanovics Dusán) azonban nem tetszik, hogy kettővel több szemtanú marad az akciók után, így kiadja a parancsot, tegye el láb alól a Zolit és Ádámot. Vajon a pénz vagy a lelkiismeret kerekedik felül?

Ennyi állna egy (rossz) kedvcsinálóban. A Tiszta szívvel azonban ennél jóval többről szól. Hiszen már a stáb sem mindennapi. A két fiú a valóságban is mozgássérült. Zoli teljesen amatőrként került a filmbe, Ádám azonban forgatókönyvíró, dramaturg, és gyakran felbukkan a Táp Színház előadásaiban. Vagyis profi, aki, mint kiderült, a legnagyobbak trükkjeit leste el a filmhez. A vetítés után elárulta, nagy, veretes alakításokat nézett, Marlon Brandót, Robert De Nirót, hogy megtudja, mit csinálnak. „Szerencsére kiderült, hogy semmit”, csak jelen vannak a vásznon, így ő is igyekezett ehhez tartani magát.

A gengszterfőnököt játszó Vitanovics Dusán sem egyszerű figura. Igaz, hogy évekkel ezelőtt felbukkant Fliegauf Bence filmjeiben, de valójában idegsebész, így délelőtt még műtött, aztán délután jött forgatni – mesélte Till Attila. A hiteles jelenlét ez esetben sem lehet kérdéses: mikor a főnöke megtudta, hogy maffiavezért játszik a filmben, csak annyit mondott: testhezálló – idézte fel Vitanovics Dusán.

Thuróczy Szabolcs és a Zoli édesanyját játszó Balsai Móni hatalmasat ment az elmúlt években, feltűnésük a vásznon mindig felértékeli a filmet. A Rupaszov egykori kedvesét játszó Danis Lídia közel sem ennyire ismert, de ez talán már nem sokáig lesz így, hiszen ahogy a rendező fogalmazott: „őszintén és a saját lényével játszik, és hát gyönyörű, egy Sophia Loren.”

Danis Lídia talán ha két mondatot mondott a vetítés után, mégis ő foglalta össze legjobban, miért különleges a Tiszta szívvel. „Ilyen emberséggel még nem találkoztam” – utalt a rendező munkájára. És ez lehet a nagy titok. Ettől van, hogy amikor Ádám az egyik jelenetben a kontrollálhatatlan kézremegése miatt rossz gombot nyom be az italautomatán, nem nézünk szemérmesen félre, nem szánakozunk, hanem teli szájjal nevetünk. Mert ebben a filmben ez nem a megalázás, hanem a teljes elfogadás jele. És ezért van, hogy három mozgássérült felülkerekedhet a maffián, és ezen egyáltalán nem csodálkozunk. Fogyatékosságuk eltünteti a fogyatékosságot. Így a film mentes minden ízléstelenségtől.

Persze az akciójelenetek elsőre valóban túlságosan valószínűtlenül hatnak, a végére azonban összeáll a kép. Méghozzá egy olyan csavarnak köszönhetően, amely mindent átértelmez, elsimítja az egyenetlenségeket, kitölti a réseket, és olyan adag fájdalmat és szépséget borít a néző nyakába, hogy nehéz kikelni a moziszékből.

Akárcsak a címben megidézett József Attila-vers, a film is őszintén megy szembe az elvárásokkal és a szabályokkal. Sok ilyen alkotásra lenne szükség, de ilyen alkotásból (itthon) csak kevés születhet.

(Tiszta szívvel, magyar akció-vígjáték [16], 101 perc, 2015. Rendezte: Till Attila.)