Már a Hupikék törpikék sem elég polkorrekt

Egyesek női szerelmet követelnek a Jégvarázs hősének, mások a feketék elnyomását látják minden filmben.

Nem kétséges, változó világban élünk: míg régebben a közös mozizás után a családtagok azzal rázhatták le a legkisebbet, hogy most már tanulniuk/dolgozniuk kell, ma már jut idejük a látottak megbeszélésére is. Igaz, a Hókirálynőt rajzolgató kisiskolás nem feltétlenül jár jobban azzal, hogy míg a nővér #GiveElsaagirlfriend hashtaggel árasztja el a Twittert, apuka addig aláírja a petíciót, hogy ne változtassák leszbikussá a Disney-hősnőt. A közösségi média Pride-pozitív felhasználói hamar felkapták az ötletet: tényleg, mennyivel nyitottabb lenne a világ, ha a gyermekek hősnője is a saját neméhez vonzódna valójában! Erre már a CitizenGo is felhördült, és több százezres petícióban követel szerető férfit és szilárd családi értékeket. A Disney mindenesetre jól járt: ha a három évvel ezelőtti első rész rajongói ki is nőnek időközben a meséből, a felnőttek biztos izgatottan fogják várni, hogy többet megtudjanak Elsa nemi identitásáról.

Azt hitte, a legújabb animációs blockbuster valóban azt mutatja be, hogyan buliznak otthonunkban a kutyák és macskák, mikor mi a munkahelyükön gürcölünk? Nagyobbat nem is tévedhetett volna! Jason Johnson politikatudomány-professzor a The Root oldalán állapította meg: az animációs film valójában a rasszista elnyomást mutatja be. „Forradalom mindörökké, megszelídítés [domesztikáció] soha!” – kiáltja a meleg otthonra nem lelő fehér nyuszi, Hógolyó, Johnson pedig arra jutott, hogy ez valahol a fehér társadalom által történő elnyomásról szól. (Annál érdekesebb, hogy a Tattoo malaccal az oldalán forradalomba induló Hógolyó kapcsán egyszer sem tesz említést Johnson az Orwell-féle Állatfarmról.) A professzor szerint Hógolyó forradalmi csapata a fekete polgárjogi küzdelem harcosaira hasonlít, a film pedig viccet csinál a feketék harcából és halálából. Végül Hógolyó dühe elszáll, egy kedves kislány észreveszi benne a cuki nyuszit, és hazaviszi domesztikálni. Jason Johnson nyilván nem is lehetne csalódottabb.

Jason Johnson nem először állapította meg, hogy a kedves animációs filmek valójában véres társadalmi harcokról szólnak. Idén márciusban például a Zootropolist (Zootopia) is leleplezte, miszerint az a fehér felsőbbrendűséget és a drogellenes háborút mutatja be. A modern emlősök fővárosában békésen élő állatok kalandjaira is ráilleszthető a professzor szerint, miként nyomják el a fehérek a feketéket. Judy Hopps az első kisnyúl a rendőrség kötelékében? Nem csoda, hiszen a vízilovak, az oroszlánok és a nagyvadak, bár kisebbségben vannak, de a legjobb állásokat kapják a városban, és menőbbnek is könyvelik el őket. Csoda-e, ha Johnsonnak ismét eszébe jutottak fehérek és feketék?

Kétségtelen: az elnyomó Lord Bizniszről, valamint a fogyasztásra és sorozatnézésre sarkallt munkásokról szóló mesét nem nehéz kapitalizmusellenes kiáltványnak látni. A New Republic a film megjelenése után lelkesen ecsetelte is: milyen ironikus, amikor a játékgyártó-óriás és a nagy filmstúdió közösen készít egy filmet arról, milyen csúnya dolog is az emberek kreativitásának kiaknázása helyett szolgasorban tartani őket és csak a profitot hajszolni. Minderről azért legalább rendkívül humorosan tudott szólni a mű.

A The Guardian szerint a legtöbbek számára George Miller 2006-os Oscar-díjas animációja táncolni tanuló, szeretnivaló császárpingvinekről szólhatott. Nem így érezte a Fox News csapata: a csatorna nézői számára kiderülhetett, hogy valójában csak afféle ökopropaganda az egész, Al Gore Kellemetlen igazságának rajzfilmes újragondolása. Glenn Beck ki is kérte magának, hogy néhány hollywoodi rendező verje a gyermeke fejébe, mit kell gondolnia a globális felmelegedésről.

Az újabb művek mellett persze nem árt felülvizsgálni a régi kedvenceket sem: a párizsi Sciences Po egyetem munkatársa, Antoine Buéno megállapította például néhány éve, hogy a Hupikék törpikék valójában antiszemita, rasszista és kommunista is. A törpék társadalmában az egyéni kezdeményezéseket ritkán jutalmazzák, közösen étkeznek, egy vezető van, és ráadásul a kis közösséget is ritkán hagyják el. „Nem emlékezteti ez önöket valamire? Egy politikai diktatúrára, például?” – tette fel a kérdést Buéno, aki szerint ráadásul Hókuszpók karaktere olyan, mint egy antiszemita karikatúra a „gonosz zsidóról”. Hogy teljes legyen a dolog, Buéno arra jutott még, hogy Törpapa olyan, mint Sztálin, míg Okoska leginkább Trockijjal rokonítható. Az egyetemi előadó teóriája nem sokak tetszését nyerte el, a dühös reakciókat viszont már ő nem értette. Állítása szerint ő nem kívánta varázstalanítani a mesét, egyszerűen csak elemzett és jól szórakozott közben.