A film az emberrablásoktól megundorodó, de kiszállni képtelen Alejandro szemszögéből mutatja be a magabiztos apát és bizonytalan környezetét: mivel az emberek továbbra is tartanak az állami erőszakszervezetektől, a rendszerszolga a nagymosás (rendszerváltás) után is lubickol a diktatúra mocskában. A dilettáns módon megtervezett, ám jobbára sikeres akciókra magyarázat lehet, hogy a klánvezér tisztában van a társadalom állapotával. Neki is köszönhető az a mindent átható bizalmatlanság, amely miatt az elraboltak gazdag családtagjai inkább kifizetik a váltságdíjat, mintsem rendőrt hívnának.
Tanítani való, ahogy mindeközben Trapero jelenetről jelenetre felépíti, majd lerombolja a család érdekében szörnyűségekre vetemedő férfi álarcát. És bár a felelősség alól senkit nem ment fel, a rendező szerencsére elkerüli, hogy ítéletet hirdessen a manipulatív akaratnak behódoló családtagok felett. Miért is tenné? Megtette helyette a történelem. A hiteles forrás tanúságai szerint a sorsa előbb-utóbb minden rohadékot utolér.
(A klán, argentin–spanyol thriller, 110 perc, 2015. rendező: Pablo Tapero)
