A román újhullám, nevezzük így, bár szerencsére már jó régóta tartós, jobban járt Magyarországon, az artmozikban időről időre feltűnik egy-egy alkotás. Irigyeltük is a szomszédot éveken át, hogy bezzeg náluk, mi meg sehol. Ez mostanra megváltozott (ezért is fura, hogy az idei Szarajevói Filmfesztivál játékfilmes mezőnyében, de még a Fókuszban elnevezésű szekcióban sincs magyar film), de román barátaink azért szolgálnak még kellemes meglepetésekkel. Például a Kutyák című filmmel, rendezte Bogdan Mirica, jegyezzük meg e nevet, mint Mungiuét annak idején. Az történik, hogy egy Roman nevű fickó visszatér Bukarestből az ukrán határ mellett fekvő földjére, amit megörökölt a nagyapjától. Nyilván, hogy eladja, mert a területtel látszólag nincs mit kezdeni, sivár és kilátástalan. Aztán egy helyi zsaru felvilágosítja, hogy nem lesz ez olyan egyszerű, tekintve, hogy az öreg volt a helyi szervezett bűnözés feje, és az embereinek eszük ágában sincs elhagyni a környéket.
És innen aztán el is szabadul szépen a pokol. Elképesztő figurák tűnnek fel, pompásan megkomponált helyzetekben. Egy a tüdőbaj végső stádiumában lévő rendőrfőnök, aki egy letépett emberi lábfejet hurcibál magával egy hűtőtáskában, egy másik rendőr, akit mintha egyenesen a Twin Peaksből szalajtottak volna, kőkemény vidéki gengszterek, akik birkóznak (nagyon szabad fogás) és ölnek, ha már kimaradtak az oktatási rendszerből, olyan véglények, akik valószínűleg megszöktek Mundruczó Deltájából, és végül, de nem utolsósorban egy Policija nevű ütött-kopott kutya. Csodás név ez egy szukának, dallamos és nőies.
A legszebb pedig az, hogy a rendező, Mirica mintegy párhuzamot von a vadkelet és az egykori vadnyugat között, és briliáns módon alkalmazza a western stílusjegyeit. A Kutyák komoly eséllyel pályázhat a fődíjra, bár itt vannak a törökök, vásznon és zsűriben és ugye a nemzetközi helyzet De reméljük, Szarajevó még mindig nem Cannes vagy Berlin.
