I. Ahmed volt az első szultán, aki hatalomra kerülése után nem végeztette ki még élő férfi testvéreit. Mi több, öccse később I. Musztafa néven követte őt.
A sorozat egyébként a szultán feleségét, a görög származású, a feljegyzések szerint a világot Anasztázia néven meglátó Kösem szultánát akarja a középpontba állítani. Az uralkodóval egyidős fiatal lány története sok izgalmat rejtegethet, hiszen később belőle vált az Oszmán Birodalom egyik legmeghatározóbb női „politikusa”, aki többször is régens volt, egyúttal 1651-es haláláig meghatározó hatást gyakorolt a birodalmi politikára.
Ennek fényében ezért az lenne az igazán izgalmas, ha a szerelmi csöpögés helyett ezek a politikacsináló, a szultáni hárem belső életében zajló hatalmi harcok kerülnének előtérbe. Szerencsére ez egy pillanatra fel is tűnt, a megkímélt Musztafa anyja már magához is kaparintaná a hatalmat.
Magyar szemmel közben ez a korszak már csak azért is érdekes, mert épp I. Ahmed alatt ért véget a tizenöt éves háború, amelyben Bocskai erdélyi fejedelem és a hajdúk oroszlánrészt vállaltak, s amelyben a bécsi és zsitvatoroki békék után a Portának először kellett megtorpannia nyugaton. I. Ahmed korára már véget értek a nagy hódítások, korrumpálódott az adminisztráció, a birodalom lassan visszaszorulni kényszerült Európában. A tehetséges költőként is ismert, a mulatságokat igen csak kedvelő, a dohány használatát bevezető szultán közben a ma ismert egyik legimpozánsabb építészeti remeket adta a világnak, 1609 és 1616 között a Hagia Szophia árnyékában megépíttette a Kék-mecsetet.
Lehet tehát izgulni az erdélyi fejedelemért, s reménykedni, hogy a Szulejmánnal ellentétben, ahol a madártestű, alig húszéves II. Lajost egy alkoholista, középkorú, elhízott uralkodóként ábrázolták, úgy most Bocskait nem egy cingár, pelyhedző álló suhancként jelenítik meg.
