Ron Howard: Nem vágyom arra, hogy űrruhát húzzak

Az Oscar-díjas filmrendezőt kérdeztük új Mars-sorozatáról és a tudományos filmkészítés kihívásairól.

A sorozat érdekessége, hogy annak jó részét a rákospalotai Origo Filmstúdióban vették fel, Howardék forgattak többek között a Magyar Rádió épületében, a Planetáriumban, a Gödöllői Egyetemen, a Bálnában és a Budaörsi Repülőtéren is. Ami a munka hitelességét illeti, a rendező arról beszélt, hogy elsősorban Stephen Petranek tudományos körökben is elismert How We’ll Live on Mars (Miként éljünk a Marson) című munkáját használták fel. – Tudjuk, hogy vannak viták a Mars-utazás, illetve a vörös bolygó kolonizálásának lehetősége körül, én például nem tudtam sok mindent a marsi élet lehetőségéről, mert nem igazán értettem a terraformálás lehetőségét, ám a filmmel jobban megismertem ezeket a folyamatokat.

A Mars meghódítása évtizedek óta foglalkoztatja a tudományos közösséget, s egy misszió lehetősége még az idősebb George Bush elnöksége idején merült fel. Ő már az Apollo-program Holdra szállásának huszadik évfordulóján, 1989-ben az űrkutatás várható tervei között említett egy Mars-missziót, akkor a XXI. század legelejére ütemezve. Azóta az időpontot folyamatosan tologatják, ám úgy néz ki, Muskék megjelenésével a pénzügyi fedezet és a tudományos háttér is valós időbe helyez egy ilyen utat.

Ha pedig űrutazás, kíváncsiak voltunk, ennyi témába vágó anyag elkészítése után Howard maga is űrturistaként hagyja-e el a sztratoszférát, ahogy erre megfelelő anyagi hozzájárulással már van lehetősége a vállalkozókedvű fanatikusoknak. – Nem, nekem nincs ilyen ambícióm, a feleségemnek, (a színészként és producerként is tevékenykedő – a szerk.) Cherylnek viszont igen. Remélhetőleg ő majd tud tenni egy ilyen utazást, de azt hiszem, ezt egyedül fogja megcsinálni – mondta nevetve a rendező.

Azt is elmesélte, hogy az Apollo 13 súlytalansági jeleneteit a Mexikói-öböl felett forgatták az amerikai légierő speciális gépén, ahol a gyors zuhanómozgások következtében 23 másodpercekre elérhető ez az állapot – az űrhajósokat is így képzik. A viccesen csak „rókázó üstökösnek” nevezett repülőn maga is órákat töltött ebben az állapotban, s ezen tapasztalataiból is kiindulva ő inkább kihagyná ezt a lehetőséget. – Nem vágyom erre, én nem az a fickó vagyok, aki űrruhát húz és megy, hanem inkább az, aki a lehető legprecízebben akarja bemutatni a dolgokat. Az én legfontosabb célom, hogy annyi ilyen érdekes történetet mutassak be a világnak, amennyit csak lehetséges – mondta Howard.

A rendező a tudományos filmgyártás kihívásairól, annak evolúciójáról is beszélt. Mint mondta, ma egyre inkább az a trend, hogy a nézők elvárják és keresik a drámát, a feszültséget, a konfliktust a tudományos témájú alkotások esetében is. Howard úgy véli, a NatGeo vezetője, Monroe ezt jól felismerve törekszik e szemlélet meghonosítására. A határvonalak elmosódását jelzi, hogy a korábban Russell Crowe főszereplésével Egy csodálatos elme címmel a Nobel-díjas John Forbes Nash matematikusról is filmet készítő rendező egy másik, Albert Einstein életét bemutató sorozatot is készít a NatGeónak. A jövő évben képernyőre kerülő, Géniusz (Genius) munkanéven futó, Walter Isaacson életrajzíró munkáiból készült alkotás a tudományos adó első olyan vállalkozása, amely nem dokumentumfilm, hanem rendes sorozat lesz, s amelyben Geoffrey Rush alakítja a híres tudóst.