Újabb magyar rendező tart Hollywoodba

Migránsok között keresett főszereplőt, végül rátalált a magyar színészre. Mundruczó Kornélt kérdeztük.

– A Felesleges ember forgatókönyvének első változatában az szerepel, hogy a távoli jövőben játszódik a film. Amikor a könyvet írták, volt elképzelésük arról, hogy ez a távoli jövő mit jelent? Az elmúlt másfél év migránskérdése ugyanis alaposan lerövidítette és jelen idejűvé tette a papírra vetett jövő időt.

– Konkrétan nem gondolkodtunk években. Amikor először találkoztam a menekültproblematikával, az jó pár éve volt, de már akkor is lehetett érezni feszültséget. A délolasz Lampedusában történő migránsesetek kapcsán felvetődött egy angol színházi projekt, amiben eredetileg részt vettem volna. Akkor rengeteg anyagot kaptam Lampedusáról, és abból látszott, hogy a menekültválság hatalmas feszültséget szül, amellyel Olaszország nagyon hamar, majd a közelmúltban Magyarország és egész Európa is szembesült. Két éve dolgoztam fel Schubert Téli utazás című dalciklusát, amihez már ezt a témát választottam: az úton lévő ember, az elűzött ember. Ekkor lementem Bicskére és Debrecenbe is, végigjártuk a magyar menekülttáborokat, ami nagyon nagy erővel hatott ránk. Aztán amikor az eredetileg A repülő ember című forgatókönyvet írtuk, már egy ilyen srácot állítottunk a fókuszba. Ennek a könyvnek valóban az volt az első sora, hogy valamikor a jövőben. Majd beadtuk a forgatókönyvet a filmalaphoz, és utána kezdődött a krízis, jött a kerítés. Olyannyira rátapintottunk a történésekre, hogy a könyvből utóbb ki is húztuk a kerítést: a jelen valóságában van, de mi nem szeretnénk, ha a jövőnkben is lenne. Ráadásul mivel ez az első jelenet a filmben, ezért úgy éreztem, hogy az már egy túl direkt megfeleltetés lenne a valósággal, amitől egyébként el akartunk rugaszkodni.

– Azért, ha jól érzem, összességében önt is meglepte az események ilyen felgyorsulása.

– Meglepett, már csak azért is, mert bizonyos döntéseket meg kellett hoznunk: elsőként azt, hogy megcsináljuk-e, vagy ne csináljuk meg ezt a filmet. Lehet-e ennyire kortárs kérdésekkel foglalkozni, főleg akkor, ha nem a konkrét problémáról, hanem egy megélt privát Európa-élményről szeretnénk mesélni. A döntést nehéz volt meghozni. Mindenkinek van véleménye, hozzáfűznivalója a témához. Mivel azonban éveket töltöttem ezzel, és számomra nem az aktualitások viharáról szólt a történet, végül úgy döntöttem, hogy megcsináljuk. A művészetnek ez a feladata, hogy minél több ajtót nyisson meg, minél több kérdést tegyen fel a saját eszközeivel. Ez egy társadalom mentális állapotán csak segíteni tud. Arra kell vigyázni, hogy minden, ami direkt politikai üzenetté válik a művészetben, kvázi propagandatevékenységet folytat, az megbosszulja magát. Nem ér el mást, mint betont önt egy fennálló, regnáló rendszerbe – legyen ez bármikor, bármelyik korban. Természetesen mind a Látszatélet című színdarab, mind a Felesleges ember című film a maga módján nagyon próbál csehoviánusan gondolkodni, amiben nem direkt módon, hanem az egyes ember felől igyekszik megközelíteni ezeket a társadalmat feszítő kérdéseket.

Pályakép.

Mundruczó Kornél a nemzetközi színtéren napjaink egyik legjegyzettebb színház- és filmrendezője. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 1998-ban előbb színész szakon, majd 2003-ban rendezőként is diplomázott. Első nagyjátékfilmje, a Nincsen nekem vágyam semmi 2000-ben a Magyar Filmszemlén megkapta a legjobb elsőfilm díját. Egy évvel később az Afta című rövidfilmjével a legjobb kisfilm díját nyerte el a Filmszemlén, 2002-ben a Szép napokkal Ezüst Leopárdot érdemelt ki Locarnóban. A cannes-i és a berlini filmfesztiválon is volt ösztöndíjas. 2005 óta minden filmje szerepel Cannes-ban: akkor a Johanna című operafilmmel az Un Certain Regard szekcióban mutatkozott be. A Delta és a Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv a nagyjátékfilmes versenyben szerepelt, előbbi Fipresci-díjat is kapott. Két éve a Fehér isten az Un Certain Regard program fődíját érdemelte ki. A most forgó Felesleges ember magyar–német koprodukcióban készül a Proton Cinema gyártásában és a Filmalap 697 millió forintos támogatásával. Mundruczó Petrányi Viktóriával alapítója a Proton Cinemának és Büki Dórával a Proton Színháznak. Külföldi munkái mellett független színházi rendezőként többek között a Krétakör Színházban és a Bárkában is rendezett.

– Nem érzi úgy, hogy színházban sokkal élesebben, nyersebben képes fogalmazni, mint filmben?

– Nem. Egyrészt a színházban gyorsabban lehet reagálni, másrészt a műfajnak mások a szabályai és az elvárásai. Eleve nem marad fenn – ez egyszerre szörnyű és csodálatos dolog. Szerintem színházban és filmen is ugyanazt csinálom egyébként, de filmben mindez sokkal provokatívabbnak hat, annyira végtelenül konzervatívvá vált részben a múlt túlzásba vitt tisztelete, részben a televízió miatt az ízlés. A színház más, ott van egy sokkal haladóbb szellem – és itt most nem is szükségszerűen Magyarországra, hanem például a német színházra gondolok. Amit ott elvárnak egy rendezőtől, az az, hogy lehetőleg forgassa fel a világot, és ne az legyen, amit eddig láttunk. Bennem ez valamit nagyon felszabadított. Ezért mind a Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv, mind a Fehér isten sokkal közelebb áll a színházi munkáimhoz, mint a korábbi filmjeim. A Felesleges ember ilyen értelemben nem fog hasonlítani nemcsak az én életművemben semmihez, hanem általában semmihez. A változást a művészetben egyébként jelenleg leginkább az jelenti, hogy nem írható le ugyanazzal a nyelvvel a valóság, mint amellyel leírható volt öt éve. Van egy óriási káosz, erre a művészet végtelenül unalmasan és klasszikusan reagál, amitől az emberek megnyugszanak, és ez az elvárás marad meg bennük a korral szemben. Bennem pedig ott a kisördög, ami azt kiabálja, hogy próbáljuk megteremteni ennek a káosznak az új nyelvét. Már a Fehér isten is erre volt egy törekvés, és a Felesleges emberrel is ezt szeretném.

– Ez egyúttal a menekülés attól, hogy a közvélemény utóbb odategye a többi menekültfilm közé a Felesleges embert?

– A menekülés örök téma. Az élmény, amit most filmre viszek, visszanyúlik a gyerekkoromig, Beljajev regényéig. A repülő emberben egy indiai kisfiú Angliában repülget. Aztán ott van a Beljajev másik regényéből, A kétéltű emberből készült film, aminek a hangulata nagyon közel állt hozzám. Onnantól jött a levitálás, a levegőben lebegés, mint valami fenomén, egy jelenség, amire mindenkinek reagálnia kell. Amit képtelenség megfejteni, de össze is köt minket. Ez volt az alapgondolat. Az pedig, hogy beért a világ, különös érzés. De le is fog hagyni, mert mindent lehagy.

– Következő filmje egy hollywoodi produkció lesz. Az internetre is felkerült Deeper forgatókönyve bombaerős, ráadásképp a szupersztár Bradley Coopert dobták be hozzá főszereplőnek.

– Két éve olvasok folyamatosan külföldi forgatókönyveket megkeresések alapján, a legkülönfélébb dolgokkal találtak meg, abból kettő volt számomra érdekes, és ebből az egyik a Deeper. Olyan szerzői véna van benne, ami közel áll hozzám, és van benne valami olyan, eddig nem látott világnak a lehetősége, amit meg lehet építeni. Nagyjából azt látom, hogy a producereim ezt várják tőlem, ezért választottak engem, szemben azzal a nagyon sok híres másik rendezővel, akiket direkt nem sorolok most fel. Igazán izgalmas feladat, és hálás vagyok az életnek, hogy egy ilyen kalandot hozott. Egyébként valóban Bradley Cooperről van szó mint főszereplőről, aki most a világ öt legnagyobb férfi sztárja között van. Nem tudom, hogy ez a hollywoodi kaland milyen lesz, majd meglátjuk. Sokszor voltam már abban a helyzetben, hogy elkészítsem az első angol nyelvű filmemet, de ennek talán most jött el az ideje. Azonban a Felesleges ember befejezése és a Deeper között még a következő hetekben operát is fogok rendezni Antwerpenben.

 Levél Merkelnek. Mundruczó Kornélék három hónapig kerestek főszereplőt a Felesleges emberhez a Magyarországra érkezett bevándorlók között, de közülük végül senki sem maradt hazánkban. A filmesek utánuk mentek Németországba, Hollandiába, Svédországba is. Ám azok, akiket megtaláltak, és még hajlottak is volna a szereplésre, nem tudtak visszajönni, nem akarták feladni a menekültstátusukat. Mundruczó Kornél erről lapunknak így mesélt: – Az utolsó német kísérletünknél alkotótársam és producerem, Petrányi Viktória még egy levelet is írt Angela Merkel kancellárnak, hogy tegyen kivételt azzal a fiúval kapcsolatban, akit kiválasztottunk. De erre a jogi keretek között utóbb nemleges választ kaptunk. Történt mindez a forgatás előtt öt nappal. És amikor elmentünk a falig, akkor a Látszatélet című színdarabban kisebb szerepet játszó Jéger Zsombor ugrott be nekem, s végül ő lett a választásunk. A film szerintem vele még jobb is lett. Szír bevándorlót játszik, és annak is tűnik. Amikor elküldtük a róla készült felvételeket a külföldi koproducereinknek, úgy reagáltak: „Na végre, megtaláltátok a menekülteteket!” (K. Gy.)

Levél Merkelnek.

Mundruczó Kornélék három hónapig kerestek főszereplőt a Felesleges emberhez a Magyarországra érkezett bevándorlók között, de közülük végül senki sem maradt hazánkban. A filmesek utánuk mentek Németországba, Hollandiába, Svédországba is. Ám azok, akiket megtaláltak, és még hajlottak is volna a szereplésre, nem tudtak visszajönni, nem akarták feladni a menekültstátusukat. Mundruczó Kornél erről lapunknak így mesélt: – Az utolsó német kísérletünknél alkotótársam és producerem, Petrányi Viktória még egy levelet is írt Angela Merkel kancellárnak, hogy tegyen kivételt azzal a fiúval kapcsolatban, akit kiválasztottunk. De erre a jogi keretek között utóbb nemleges választ kaptunk. Történt mindez a forgatás előtt öt nappal. És amikor elmentünk a falig, akkor a Látszatélet című színdarabban kisebb szerepet játszó Jéger Zsombor ugrott be nekem, s végül ő lett a választásunk. A film szerintem vele még jobb is lett. Szír bevándorlót játszik, és annak is tűnik. Amikor elküldtük a róla készült felvételeket a külföldi koproducereinknek, úgy reagáltak: „Na végre, megtaláltátok a menekülteteket!” (K. Gy.)