Természetesen magát a mérnöki teljesítmény plasztikus megjelentetését laikusként nem lehet értékelni, mégis izgalmas azt figyelni, ahogy ablaktalan bunkerekben gyakorlatilag klasszikus számítógépek nélkül juttatnak fel egy embert a világűrbe. A kontraszt annak a fényében érzékletes, hogy nem túlzás azt állítani: ma egy okostelefon számítógépes rendszere kenterben verné az 1961-es orosz űrközpont, a Bajkonur komplett informatikai arzenálját.
Rejtélyes halál
A Gagarin – Elsőként az űrben című film talán egyetlen hibája, hogy nem mutatja be az első űrhajós tragédiáját. Gagarin – pilótatársával együtt alig 34 évesen, 1968. március 27-én egy repülőbalesetben életét vesztette. A MiG–15-ösük Novoszjolovo falu mellett zuhant le, ám a körülmények a mai napig nem tisztázottak, így nem egy összeesküvés-elmélet kering róla. A hivatalos verzió szerint a gép dugóhúzóba került, mert légballont vagy madárrajt próbált meg kikerülni. Sokan úgy vélik, a KGB tette el Gagarint láb alól, hogy ne beszéljen az űrprogram sötét oldaláról. A hivatalos vizsgálat egyik nyomozója 2005-ben azt állította, nyitva hagyták az oxigénpalackot, így a levegő is elfogyhatott. Három éve az első űrsétát végrehajtó, a holttestet is azonosító Alekszej Leonov is beszélt az esetről. Szerinte emberi mulasztás történt: egy vadászgép túl közel repült Gagarinék gépéhez.
Ugyancsak érdekes kulisszák mögé pillantás az, ahogy bemutatják, miként választották ki a repülésekor 27 éves Gagarin mellett a nála bő egy évvel fiatalabb „cseréjét”, German Sztyepanovics Tyitovot, aki végül négy hónappal később másodikként ugyancsak az űrbe jutott. A filmmel immár a pionír amerikai asztronauták után végre a szovjet társak erőpróbákkal teli küzdelmei is megelevenednek.
Így látjuk, hogy az űrhajós inkább kísérleti alanya volt a korai utaknak, semmint aktív szereplője. Egy sötét kabinba zárva sodródott az eseményekkel, s még ha a kilátás felülmúlhatatlan is, érezhető, hogy elég egy apró hiba a bajhoz, ami ellen nem igazán lehet mit tenni.
