Cate Blanchett már ezerszer bebizonyította, hogy igazi kaméleon, aki bármilyen karaktert képes eljátszani. Julian Rosenfeldt rendező filmes installációjában azonban még eddigi alakításait is túlszárnyalja. Többtucatnyi figurát jelenít meg, játszik hajléktalan férfit, tévés bemondót, punkot, vállalati vezérigazgatót, tanárnőt, gyári munkást, az amerikai felső tízezer egy tagját.
De a Manifesto sokkal több annál, mint egy zseniális színésznő jutalomjátéka. Rosenfeldt alkotása azt vizsgálja, hogy az elmúlt száz évben miként változott a művészet társadalmi szerepe. A huszadik század leghíresebb művészeti kinyilatkoztatásait Cate Blanchett tizenhárom költői monológban adja elő.
A kollázs kiindulópontja Filippo Tommaso Marinetti Futurista kiáltványa, de olyan művészek gondolattöredékeiből is válogatott a rendező, mint Tristan Tzara, Kazimir Malevics, André Breton, Sol LeWitt. A politikai hagyományok előtti tiszteletből Blanchett a prológusban Marx és Engels Kommunista kiáltványának első sorát is idézi.
„Senki mással nem tudtam volna ezt megcsinálni. Ő nem csak újra helyzetbe hozta és felolvasta ezeket a szövegeket – ő maga a kinyilatkoztatás”
– nyilatkozta a film rendezője a mostani észak-amerikai premier kapcsán a The New York Timesnak.
A Manifesto december 7-től egy hónapig lesz látható a New York-i Park Avenue Armoryban.
###HIRDETES2###
