Ahol rémálom az állásinterjú a „multinál”

A 3% egy brazil sorozat, amelyben a gazdagok istent játszanak, és agyelszívással válogatják a szegényeket.

Balogh Roland
2016. 11. 29. 14:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Így például kísértetiesen hasonló szemszögből boncolgatta ezt a dél-afrikai Neill Blomkamp Elysium című mozija is. A Matt Damon főszereplésével három éve készült filmben a szupergazdagok egy űrbázison laktak, a szituáció pedig roppant hasonló, amit megfejeltek némi kiszipolyozó, „rabszolgamunkával”.

A 3% esetében egyébként legközelebbi párhuzamként – a fiatalok versengése miatt – Az éhezők viadala filmeposzt hozzák fel a brazil sorozatról írt kritikák. S ugyan kétségtelen bizonyos hasonlóság, Aguilera szériája a mikroközösségre fókuszál, az emberi viselkedés, reakciók mélyére próbál meg leásni. Ha ugyanis „elbuksz” a folyamaton, akkor életed végig a nyomor marad. S elkeseredésében van, aki csak az öngyilkosságban lát kiutat.

Ha szívünkre tesszük a kezünket, nem ismerős a szituáció? Hajsza a jobb oktatásért, az attól várt jobb életért, teperés a társadalmi piramis csúcsa irányába.

A brazilok pedig talán még kelet-európaiaknál is jobban érzik ezeket az óriási szakadékokat. A sorozat ugyanis abban a Sao Paulóban forgott, ahol, míg egy milliárdos kör magánhelikopterekkel flangál, hermetikusan elzárt lakóparkokban terpeszkedik, magánhadseregek védelmében, golyóálló limókban egy alternatív dimenzióban lélegzik, addig ugyanott százezrek élnek a pattintott kőkorszaki embernél is kiszolgáltatottabb nyomorúságban, bádogtanyák végeláthatatlan tengerében.

Ez a kettősség persze nem csak a dél-amerikai ország sajátja, a sztori (helikopter, zárt elitvilág) például a Pasa Parkra tekintve is igen ismerős lehet. S ha a lehetséges jövőt nézzük: a 2008-as gazdasági válság óta mintha a szakadék, a párhuzamos világok kiépülése nemhogy mérséklődött, hanem tovább nőtt volna, nem hiába indítottak már polgári engedetlenségi harcot (Occupy Wall Street) a világot szerintük „irányító” 1 százalék ellen.

A kérdés már csak az, hogy a mobilizációnak nevezett mézesmadzag, ami az egy-két véres kardként körbehordozott pozitív példa ellenére tulajdonképpen egy jól hangzó kamu, valaha működésképes lesz-e? Ha nem, akkor ugyanis félő, hogy a sok társadalomkritikus mozihoz hasonlóan egy szétszennyezett bolygón tényleg végleg szétválik a szupergazdagok és a maradék élettere.

###HIRDETES2###

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.