Mit keres Jézus Krisztus egy sci-fiben?

A #Jézus – Apám nevében című filmből nem hiányzik a hit és a lelkesedés, mégis megosztja majd a közönséget.

A nézők gyanútlanul élvezték az esti vetítést. Nem sejtették, hogy az egyik szék alá helyezett pokolgép pillanatokon belül működésbe lép. A robbanásban tizenhárman sérültek meg, többen súlyosan megégtek. A terrortámadás 1988 októberében történt Párizsban, a Saint-Michel moziban, ahol éppen Martin Scorsese filmjét, a Krisztus utolsó megkísértését vetítették. Jézus életét számtalanszor vitték filmre, az alkotások pedig nemegyszer hatalmas botrányt okoztak. Scorsese produkcióját világszerte támadták, így Magyarországon is. A kereszténység gyökereinek filmes felkutatása a mai napig érzékeny téma, Jézus ábrázolása mellett a közönség sosem mehet el szó nélkül. Így lesz ez a #Jézus – Apám nevében című film esetében is. Bár bombát senki sem fog robbantani miatta, és be sem tiltják, a magyar alkotás egészen biztosan megosztja majd a közvéleményt.

Roczó-Nagy Zoltán rendező állami támogatás nélkül, saját pénzből, baráti segítséggel készítette el a filmet. Az alkotó az Új Embernek adott interjúban elárulta, a finanszírozás messze nem volt ideális, „de szerencsére valahogy mindig sikerült kitöltenünk a keletkező űrt, és lelkesedéssel, hittel, összefogással folyamatosan haladni tudtunk a munkával”. A lelkesedés és a hit látszik az alkotáson. Ám ahogy ezeken az erényeken túljutunk, egyre nehezebb megfogalmazni, mi történik a filmmel és a nézővel. A #Jézus – Apám nevében ugyanis már egyszerű mozgóképi alkotásként is elkerül szinte mindent, ami kritikusi szókészlettel megragadható, mozifilmként értelmezhetetlen.

Az alkotók a passiótörténetet a jelenbe emelték át. Pontosabban egy alternatív valóság jelen idejébe, amelyben a budai hegyvidéki helyszínek keverednek egy tudományos-fantasztikus film eszköztárával. A MOM Park és környéke, a mobiltelefonok, a tévék és a gépfegyverek mellett sosem látott számítógépek és futurisztikusan égbe szökő toronyházak bukkannak fel. A forgatókönyv azonban majdnem betűhíven ragaszkodik a Bibliához. Ennek köszönhetően a történet óhatatlanul is kettészakad. Lesz egy narratíva, amely szerint Krisztus a modern korba születik, és egy másik, amely szerint minden úgy történt, ahogy arról a Szentírás beszámol. De ha így van, hol járunk, és mikor? S ami még fontosabb: valóban elképzelhető a modern világ kialakulása a kereszténység nélkül?

Roczó-Nagy Zoltán alkotása ezekre nem ad választ, a vásznon nem azt látjuk, miként reagálna a világ ma a megváltó eljövetelére, hanem azt, hogy mutat Jézus egy sci-fiben, amely akár egy messzi-messzi galaxisban is játszódhatna. Ezzel pedig az ötletben rejlő legnagyobb lehetőséget szalasztották el az alkotók. A meghatározhatatlan idő és tér miatt szinte lehetetlen napjainkhoz kötni a filmet. Emiatt pedig nem csupán a jelen, a teljes zsidó-keresztény kultúrkör is megkérdőjeleződik.

A rendező a fenti interjúban és a bemutató napján is hangsúlyozta, a film legfőbb üzenete a szeretet. Ez újfent örömteli, ám ne feledjük, nem mindegy, hogyan közvetíti egy alkotás az üzenetet. Csupán lelkesedéssel vajon bejárhatók a passiótörténet hatalmas terei? A kétségkívül szimpatikus amatőr színészek hogyan tudnák megjeleníteni azt a szenvedést, amelyet a legnagyobb művészeknek sem mindig sikerült? És ezen a profik – mint a Júdást alakító Kálloy-Molnár Péter – jelenléte sem változtat. Sőt, esetenként – mint Őze Áron nyitójelenete Heródesként – ők sokkal idegenebbül mozognak a történetben.

A #Jézus – Apám nevében elkészítése miatt az alkotók minden tiszteletet megérdemelnek. Ha mindenki ekkora elszántsággal és hittel dolgozna itthon, (filmes) nagyhatalom lehetnénk. Egy dologban hibáztak csak, elmérték a film lehetőségeit és a saját képességeiket. Ezzel pedig még a Biblia üzenetét is veszélybe sodorták.

A filmet a tervek szerint múlt héttől már vetítették volna, ám a startot végül elhalasztották január elejére.

###HIRDETES2###