Ugyanakkor sajnos ahogy a történet kézenfekvő, úgy a buktatók is, Genovese pedig olykor bele is sétál ezekbe. Túlzásba viszik a szappanopera-jellegű megcsalásokat, ami a jelenlévők közti viszony nyilvánvalóvá válásakor már át is fordul tragikomédiába. Pedig ott feltehetőleg nem épp egy vicces jelenetet látunk, a film humora azért eredetibb ennél. (Az a bejövő hívás „Steve Jobs”-tól!)
És a drámaisága is szívszorítóbb: érdemes a csalások közepette figyelnünk a bensőséges apa-lánya beszélgetésre és arra, amilyen hatással van (lehet) mindez az anyára. Arra, akitől a film elején a lány nagyjából annyit kapott, mint Kosztolányi Fürdésében a fiú az apától.
No, efféle tragédia itt szerencsére nem esik meg. Sőt mintha semmilyen sem esne: hőseink indulnak haza, mintha mi sem történt volna. Nehéz erősebb zárást elképzelni ennek az emlékezetes filmnek.
###HIRDETES2###
